Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A nemzetközi szakszervezeti mozgalom 1910-ben

Munkásügyi Szemle 17 Cn«Zj JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Pénztárt ért károsítás megtérítése. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1911 október 18-án kelt 1911. P. 134/2. sz. ítélete. ítélet. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a felebbezésnek helyt ad, az I. bíróság Ítéletét megváltoztatja. Megokolás. A b.-i kerületi munkásbíztosító pénztár igazgatója a fönn 7. pontban megjelölt segélyezés folyamán 1910. évi április hó 22. napján ad 17.378. 1910. sz. a. a táppénz V* részének az 1907 : XIX. t.-c. 67. §-a alapján való levonását rendelte el mindaddig, amig az 1909 január 8. napjával kezdődött és fönn 4. pontban megjelölt segélyezés során igénylő részére kifizetett 644 K 40 f meg nem térül. Ennek az intézkedésnek megfelelőleg V. S. táppénzéből összesen 12 K 75 f összeget vont le a pénztár, az igazgatóság pedig azt a kérelmét, hogy táppénze levonás nélkül folyósíítassék és a levont összegek neki kiutaltassanak, 22.637/1910. sz. határozatával elutasította. Igénylő a határozatot megfelebbezte és kérte, hogy a pénztár a levont összegek kifizetésére, egyszersmind pedig a további levonások mellőzésére köteleztessék. Az I. bíróság a pénztári a levont 12 K 75 f kifizetésére kötelezte, ellenben a jövőben való levonások tárgyában az érdemi határozást megokoltan mellőzte. Az ítélet okfejtése azon a jogi felfogáson alapszik, hogy igénylő vitássá tevén azt, hogy a pénztárt megkárosította, amennyiben állítása szerint 1909 január 8. napjától más betegségben szenvedett, mint 1908 november 30-ig, a vitássá vált jogosulatlan megkárosítás fönn vagy fönn nem forgásának kérdésében való határozathozatal az 1907 : XIX. t.-c. 29. §-ában meghatározott útra tartozik és az esetleg okozott és a megjelölt eljárás során megállapított kárt első sorban póíjárulék kivetése utján kell behajtani, a táppénzből pedig csak abban az esetben szabad azt levonni, ha a pótjárulék kiszabása révén a kár meg nem térülhet. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a pénztárnak az I. bírósági ítélet ellen irányuló felebbezését alaposnak fogadta el. Az 1907 : XIX. t.-c. 67. §-a második bekezdése szerint az országos pénztár azoktól a tagoktól, akik a pénztárt megkárosították, a jogtalanul igénybe vett segélyezések értékét, amennyiben az a 29. §-ban előirt módon meg nem téríthető, részükre későbbi betegségük alatt járó táppénzből levonhatja. Ennek a §-nak a 29. § első bekezdésében foglalt parancsoló rendelkezéssel való egybevetése azt mutatja, hogy a kárösszegnek pótjárulék utján^ való megtérítése a rendszerinti eljárás és hogy a megtérítésnek a későbbi segélyekből való levonással eszközlése általában csak kisegítő, másodlagos eljárásként csatlakozik az előbb megjelölthöz. Indokoltnak is mutatkozik ez annyiban, hogy a kár, amely rendszerint nem rug jelentékenyebb összegre, inkább a foglalkozásban levő biztosított keresetéből, mint annak későbbi betegségéből térüljön meg. Ez a sorrend azonban nem tekinthető kivételt nem tűrő szabályként. Az idézett §§ nem tartalmaznak olyan szabályt, amely a kárnak minden esetben első sorban póíjárulék kivetése útján való behajtását, vagy a behajtásnak mellőzhetlen megkísérlését irná elő. A §§. kifejezett rendelkezése megengedi ellenben, hogy a kár a későbbi táppénzből levonassék már azzal a feltétellel is, hogy az a 29. §-ban előirt módon meg nem téríthető. Ennek felismeréséhez azonban nem szükséges a pótjárulék kivetése és behajtásának sikertelen megkísérlése. A pótjárulék útján való megtérítés lehetetlensége az eset körülményeihez képest kiderülhet már a póíjárulék kirovása előtt is. Ilyen eset a jelen pörbeli, amelyben tetemes kárösszeg megtérítése vált szükségessé oly taggal szemben, aki az idő nagy részét betegállományban és csak kis mértékben tölti kereseti munkában. Minthogy pedig járulék és így pótjárulék is csak kereseti foglalkozásban levő tagoktól szedhető, ennélfogva kizártnak kell tekinteni, hogy a szóban levő nagy kárösszeg pótjárulék útján megtérülhessen. A felsőbíróság ezek alapján úgy találta, hogy a kárösszegnek az igénylő táppénzéből való levonására a törvény 67. §-ában megállapított föltétel fennforog.