Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Sztrájk esetére való biztosítási törekvések Németországban

Munkásügyi Szemle 63 csupán a szociáldemokratáknak az az állítása mintha a pénztárakban pártpolitikától tartózkodnának s hogy munkaadók és munkások egyetértően működnek a beteg tagok érdekében. A kötetben csokorba kötve találjuk mindazokat a hamisításokat és rémmeséket, amelyek évek hosszú sora óta nemcsak a német, hanem az osztrák, sőt a magyar sajtó egy részét is áilandóan foglalkoztatják. A munkásság a betegsegélyző pénztárak önkormányzatában megmutatta, hogy elég ereje van arra, hogy az összmunkásság javára szolgáló intézményeket lelkiismeretesen^ és hűségesen igazoassa. Egyébiránt válaszul erre a könyvre máris megjelent a német betegsegélyzőpenztárak központjának nyilatkozata, melyben a pénztáraktól beérkezett jelentések alapján kimutatja, hogy a »Ieleplezett« adatok részben valótlanok, részben pedig elferdítve vagy meghamisítva használtattak fel. Törvényjavaslat a kötelező betegsegélyzésről Hollandiában. Hollandiában nemrégiben terjesztettek elő a kötelező betegsegélyezésre vonatkozó törvényjavaslatot. E javaslat szerint biztosításra kötelezett minden alkalmazott, kivéve a cselédeket, a nem állandó munkásokat, kiknek alkalmaztatása 4 napnál rövidebb ideig tart, s azokat, akiknek a napibére egy-évenkint meghatározandó (272—5 hollandi frt) határon túl terjed. A biztosítást területileg határolt betegsegélyző pénztárak végzik, melyeket az ezen célra alakítandó munkatanácsok igazgatnak. A betegsegélyző pénztárak a biztosítottaknak a napibérosztályba sorozás alapjául szolgáló átlagos napibér felét fizetik táppénz gyanánt. A biztosítottak napi 0'50—3 frt-ig terjedő 6 napibér-osztályba soroztainak. Táppénzt a betegség 5. napjától 6 hónapon keresztül kapnak a biztosítottak. Munkaszünetes napokra nem fizettetik táppénz. Az egyes pénztárak ezen túlmenő segélyezést (és pedig a betegség kezdetétől 12 hónapon át s a munkaszünetes napokra is) megállapíthatnak. A járulékok a munkatanács által az átlagos napibér alapján százalékos arányban állapíttatnak meg. A járulékok foglalkozási ágak szerint változhatnak. A munkaadók szavatolnak a járulékokért, a járulékok felét azonban az alkalmazottak béréből levonhatják. Bizonyos munkáscsoportok közvetlenül is fizethetik a járulékokat, ezek a járulékok felét visszakövetelhetik a munkaadótól. A biztosítási kötelezettség megszűnése után az illetők önként tovább is tagjai maradhatnak a pénztárnak. Az önkéntes tagságra vonatkozó szabályok megalkotása a munkatanácsnak van fentartva. MUNKAVISZONY. Sztrájk esetére való biztosítási törekvések Németországban.*) Az 1869. évi német ipartörvény megadta a munkásoknak a jogot, hogy jobb munka- és bérviszonyok elérése céljából egyesüljenek. A munkások éltek is ezzel a joggal s a közös munkabeszüntetés a gazdasági életnek hamarosan ismert és állandó jelensége lett. A sztrájkok által okozott kár rendes kockázata lett a munkaadóknak, melyet bele kellett venni számításaikba. Ez egyszersmind arra is ösztönözte a munkaadókat, hogy ezen károk ellensúlyozására keressenek módozatokat. Már 1872-ben a berlini épító'vállalkozók egyesületeinek gyűlésén javasolták egy sztrájkbiztosító intézet létesítését. E javaslat azonban nem lett megvalósítva. 1874-ben, majd később 1885. és 1886-ban a hamburgi raktárvállalkozók és szállítók alakítottak egyesületeket, amelyek tagjaiknak sztrájk esetén való segélyezését is felvették céljaik közé. 1887-ben alakult a hamburgi vasművek egyesülete, amelynek elnöke 1890-ben az összes hamburgi munkaadó egyesületeket egy szövetséggé tömörítette. Ez a szövetség a tagok adományaiból egy 1,800.000 márkás alapot létesített, a sztrájkok által károsult munkaadók segélyezésére. A segélyezés olyképen történt, hogy a segélyezendő' egy, a szövetséggel szerződéses viszonyban levő banknál kölcsönt kapott, melyért a kezességet a fentemlített alap vállalta. A segélyezésnek ezt a rendszerét azonban hamarosan beszüntették. A ruhrvidéki bányatulajdonosok voltak az elsők, akik biztosítás útján vállalkoztak a sztrájkokozta károk megtérítésére. 1890-ben alakult meg a *) Lásd Munkásügyi Szemle I. évf. 37. oldal. Szerk.