Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Munkásvédelem a nyomdákban és betüöntődékben

Munkásügyi Szemle 619 azzal, hogy^néhai N. A. nem az üzemi balesetével összefüggésben levő ok következtében halt el, a »segélyezési ágazattaU szemben a betegség esetére való biztosítás alapján megillető igényére pedig akkép lett kielégítve, hogy a baleset után tíz héten át táppénzt kapott. Az igénylő ezen határozattal szemben felebbezett és igénye megállapítását kérte. II. A pénztári iratoknál levő pénztári főorvosi vélemény és kórházi értesítésből megállapítható az, hogy néhai N. A.-nak a megsérült jobbkönyökizülete még az 1910. évi szeptember hó 23-tól december hó 23-ig volt kórházi ápolás alatt is duzzadt és fájdalmas volt és azt active mozgatni alig volt képes. Néhai N. A.-t tehát balesetének következményei is teljesen munkaképtelenné tették a most mondott időben. Az 1907. évi XIX. t.-c. 60. §-ának 3-ik bekezdése értelmében a tagság és ezzel a betegsegélyezésekre vonatkozó igény a kötelezett tagoknál a foglalkozásból való kilépés napján szűnik meg. Ennélfogva néhai N. A. betegsegélyezés iránti igénye csakis az esetben szűnt volna meg,; hogyha ő a biztosítási kötelezettség alá eső foglalkozásból kilépett volna, ez azonban nem történt meg. Ugyanis a foglalkozásból való kilépés esete csakis akkor áll fent, hogyha a pénztári tag legalább is részlegesen munkaképes, de annak dacára nem vállal olyan munkát, ami magával hozná azt, hogy pénztári tag legyen. Ámde a fentebbi ténymegállapítás szerint az igénylő férje 1910. évi szeptember hó 24 én, amikor a később halálos kimenetelű betegségben megbetegedett, még a balesete következtében teljesen munkaképtelen volt és ezen bántalom miatt is orvosi kezelésre volt szüksége és ezen munkaképtelensége miatt volt kénytelen a munkától tartózkodni és nem azért nem dolgozott, mert a foglalkozásból ki akart volna lépni. Tekintetbe véve ezenfelül még azt, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. 48. §-a értelmében arra az időre, amíg a biztosított tag betegsége miatt keresetképtelen, sem ő, sem pedig munkaadója a betegség esetére való biztosítására járulékot fizetni nem köteles, de e törvényhely nem mondja azt, hogy a betegség a tagságot megszünteti, tekintettel ezenfelül még arra, hogy a felhívott törvény 61. §-a második bekezdése értelmében a fegyvergyakorlatra való behívás sem szünteti meg a tagságot: mindezeknél fogva a bíróság abban a véleményben volt, hogy a többször felhívott törvény szellemének és célzatának megfelelő törvényértelmezés szerint nem lehet foglalkozásból és ezzel kapcsolatosan a pénztári tagságból való kilépésről akkor szó, amikor a kötelezett tag rajta kivül álló okoknál, úgymint: betegség, baleset, fegyvergyakorlat stb. fogva nem képes a foglalkozását tovább is folytatni. Ennélfogva néhai N. A. az 1910. évi július hó 12-én elszenvedett balesete dacára egészen a haláláig betegség esetére is biztosítva volt, mert ezek szerint a pénztárból akkor még nem lépett ki, amikor megbetegedett. Minthogy pedig így néhai N. A. a betegség esetére való biztosítás ideje alatt betegedett meg, a törvény 63. §-ában meghatározott kizáró ok pedig fent nem forog, az 1907: XIX. t.-c. 50. §-ának 6-ik pontja értelmében az elhalt napibérosztályának megfelelő temetkezési segélynek a törvény 57. §-a értelmében az igénylő, mint igazolt házastárs kezéhez leendő megfizetésére a pénztárt kötelezni kellett. Detegsége miatt munkaképtelen pénztári tagnak a betegség alatt szerzett másik betegségből kifolyólag van-e segélyhez igénye. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911. évi szeptember hó 7-én kelt 1911. Bet. II. 73/4. sz. ítélete. ítélet: A választott bíróság kötelezi az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt, hogy V. A. igénylőnek fizessen. Indokok: I. Az igénylő a segélyezési lap szerint 1910. évi október hó 27-től bezárólag 1910. évi december hó 20-ig >túberculosis pulmonum* betegségből kifolyólag segélyezésben részesült. Ezen betegségből 1910. évi december hó 20-ig annyira kigyógyult, hogy ez a betegség őt a munkaképességben nem akadályozta. Ebben az időben azonban az igénylőnél >lues« betegség jelentkezett, ami az igénylőt az ő állítása szerint 1911. évi március hó 30-ig bezárólag munkaképtelenné tette. Az igénylő erre az időre, vagy legalább ebből tizenkét hétre kér táppénzt. Ezzel a kérelmével azonban a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár őt a 20.906/S. 1911. számú határozatával elutasította. Ezen határozat indoka az, hogy az igénylő kétféle betegségben szenved, amelyek őt felváltva munkaképtelenné teszik, ámde az igénylőt a lues betegség csakis 1911. évi január hó 25-én tette munkaképtelenné, ekkor azonban az igénylő, aki 1910. évi december hó 20-ika óta nem dolgozott, igényjogosult pénztári tag nem volt. II. Az igény