Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Munkásvédelem a nyomdákban és betüöntődékben

620 Munkásügyi Szemle elbírálásánál elsősorban eldöntendő kérdés az, hogy a betegsége miatt munkaképtelen pénztári tagnak a betegség alatt szerzett másik betegségből kifolyólag van-e segélyhez igénye és ha igen, ezen segélyezés időtartamának megállapításánál figyelembe kell-e venni és hozzá kell-e számítani az előző betegségben eltöltött időt ? A bíróság abban a meggyőződésben volt, hogy a betegség tartama alatt szerzett újabb betegség is megállapítja a segélyezésre vonatkozó igényt. Ugyanis az 1907. évi XIX. t.-c. 48. §-ának rendelkezéséből következik, hogy a betegség a kötelezett tagnál a tagsági viszonyt még nem szünteti meg. Ez a viszony a felhívott törvény 60. §-a értelmében csak a foglalkozásból való kilépéssel szűnik meg, ámde a foglalkozásból való kilépés ténye csakis akkor állapítható meg, hogyha a volt pénztári tag munkaképessége dacára sem vállal foglalkozást. Ez az eset azonban az igénylőnél nem forog fenn, amennyiben ő az előző betegségből való felgyógyulása után a második betegsége miatt munkaképtelen volt és így a fentiek szerint pénztári tag volt. Egyébként a felhívott törvény az 50. §-ában a beteg pénztári tagnak a segélyezési igényt biztosítja és nem tartalmaz olyan megszorítást, hogy a betegség ideje alatt szerzett újabb megbetegedés esetén segélyezésnek nincsen helye, a többször felhívott törvény 50. §-ának 1—3-ik pontjában csakis egy-egy betegség szem előtt tartásával állapítja meg a segélyezés időtartamát, ezenfelül a törvény a segélyezés időtartama tekintetében csakis a 64. §-ában állapít még meg korlátozást, ámde ezen szakaszban is mindig csak az ugyanazon betegségből kifolyólag igényelhető segélyezés megszorításáról van szó, olyan intézkedést azonban a felhívott törvény nem tartalmaz, amely szerint két egymásutáni betegség esetében igényelhető segélyezés időtartamát együttesen csak a törvény 50. §-ában meghatározott időre korlátozná. Nem változtat ezen az adott esetben az sem, hogy az igénylőnek kétféle betegsége volt, amelyek felváltva súlyosabbak és enyhébbek voltak és így felváltva okoztak munkaképtelenséget. Nem változtat pedig azért, mert a fentiek szerint minden betegségből támasztható igény külön bírálandó el és így nincsen törvényes alap az igényjogosultság tartamának megszorítására akkor sem, hogyha a tag olyan betegségben szenved, amelyek többször okoznak munkaképtelenséget és így az is megeshetik, hogy a tag felváltva más és más betegségből munkaképtelen. Ezen okoknál fogva a bíróság az igénylő részére, aki 1910. évi december hó 20-ig bezárólag a megfelelő segélyezést megkapta, 1910. évi december hó 21-től bezárólag 1911. évi március hó 30-ig terjedő időre a IV-ik napibérosztálynak megfelelő táppénzt megállapította, ami ezen 100 napra 175 koronát tesz ki. BALESETBIZTOSÍTÁS. Munkaadó által fentartott, az üzem munkásainak gyermekei részére felállított óvoda az üzemhez tartozik. A birodalmi biztosítási hivatal 1911. évi május hó 10-iki ítélete, ítélet: A felebbezésnek hely adatik. Indokolás: X. nemesi birtok tulajdonosa a munkások és munkásnők még nem iskolaköteles gyermekei részére óvodát állított. Az említett óvoda fentartási költségei mint a gazdasági költségek egyik része számoltatott el. Minden reggel, a munka megkezdése előtt 5—7 órakor jöttek a gyermekek az óvodába. Felügyeletük,^ illetve gondozásukra két női személy alkalmaztatott. Ezeknek egyike, egy 73 éves öreg asszony, a ki munkájáért az ott szokásos napszámbért: némi burgonyaföldet és szabad lakást és fűtést kapott, mikor a gyermekek számára vízért meni, balesetet szenvedett. Ez a baleset a mezőgazdasági üzemben történtnek tekintendő a következő okokból: Az óvodát a munkaadó tényleg első sorban a munkások javára állította föl és így a munkásoknak fontos érdeke ez intézmény fönnállása, mert az óvoda idejére az anyák föl vannak mentve gyermekeik gondozása alól. így hosszabb ideig dolgozhatnak azon tudatban, hogy gyermekeiket az óvodában gondozzák, ellenkező esetben a munkát előbb abban kellene hagyniok. Az óvoda intézménye tehát a mezőgazdasági üzem javára is válik. Az említett előnyök fokozzák a munkások munkakedvét és elősegítik az üzem részére állandó munka biztosítását. Az üzem tulajdonosa ki is jelentette, hogy az óvoda intézménye munkásait és cselédjeit állandósítja. Az óvoda és a mezőgazdasági üzem közötti összefüggés tehát fönnáll.