Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Munkásvédelem a nyomdákban és betüöntődékben

618 Munkásügyi Szemle JOGGYAKORLAT 1 • •• JOGGYAKORLAT JT 'mm* I JOGGYAKORLAT 1 BETEGSEGÉLYEZÉS. A munkásbiztosító pénztár igényjogosult tagjáért a kórházi ápolási költségeket 28 napra terjedőleg abban az esetben is köteles viselni, ha a tag betegségét szándékosan okozta. A közigazgatási bíróság 1.861/910. számú határozata, ítélet: A panasz elutasíttatik. Indokolás: H. ]. cipészsegéd, a n-i kerületi munkásbiztosító pénztártagja, öngyilkossági kísérletet követvén el, kórházba került, hol öt napig ápoltatott. A munkásbiztosító pénztár, mely a felmerült 7 korona 30 fillér kórházi ápolási költség kifizetésére felhivatott, ezt megtagadta, mit jogorvoslati beadványaiban a következőkkel indokol: Az 1907: XIX. t.-c. 52. §-a szerint táppénzre nem tarthat igényt az a tag, aki a betegséget szándékosan okozta. Az idézett törvénycikk 50. §-a meghatározza a tagnak nyújtandó segélyeket, melyek helyett az 58. §. 3. pontjában meghatározott táppénzre a tagnak nincs igénye az ezen segélyezés helyett nyújtott kórházi ellátásra sem. A kórházi ápolási költségekben az élelmezés is benfoglaltaíik, e segélyezést pedig a jelen esetben a pénztár nem tartozik nyújtani. Végül megjegyzi a pénztár, hogy annak a két kérdésnek elbírálása, hogy a kórházi napi ápolási díjnak mily összege számítandó élelmezési díjra és hogy az élelmezés elkülöníthető-e a pénztárt terhelő egyéb gyógyköltségektől, hatáskörén kívül esik. A betegsegélyző pénztárnak ez az érvelése azonban el nem fogadható. Az 52. §-nak az a rendelkezése ugyanis, hogy táppénzre nem tarthat az a tag igényt, aki betegségét szándékosan okozta, kivételt állapít meg azon általános szabály alól, hogy a pénztár tartozik beteg tagját teljes házi ápolásban részesíteni s mint kivétel szorosan értelmezendő, ki nem terjeszthető s a kórházi ápolás eseteire át sem vihető. Ezzel szemben az 59. §. teljes határozottsággal s anélkül, hogy bárminő kivételt megengedne, kimondja a jogszabályt, hogy a kórházakban közápolásban részesültek ápolási és ellátási költségei az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt terhelik négy hét tartamára, miből következik, hogy négy hét tartamára a pénztár a kórháznak az ápolási költségeket az esetben is tartozik megtéríteni, ha a biztosított betegségét szándékosan okozta. Hogy ha a sérült négy hétnél hosszabb ideig részesült volna kórházi ápolásban, úgy ez időn túl a pénztár természetesen nem lett volna köteles a táppénzt a kórháznak kifizetni, minthogy az 52. §. szerint táppénzre sem tarthat igényt az a tag, ki betegségét szándékosan okozta. A fent kifejtett következtetés vonható le az 1898: XXI. t.-cikkből is, melynek 5. §-a határozottan kimondja, hogy a gazda csak annak a cselédnek kórházi ápolási költségeit tartozik fizetni, kinek betegsége önhibáján kívül keletkezett, ellenben a 4. §-a a betegsegélyző pénztári tagokra vonatkozólag ezt a megszorítást sem teszi, miből szintén kiviláglik, hogy az 1898: XXI. t.-cikkben megállapított 30 nap helyett az 1907 : XIX. t.-cikk 59. §-a értelmében lépett 28 nap tartamára a betegsegélyző pénztár fizetési kötelezettsége független attól a körülménytől, hogy a betegség miként s mi okból keletkezett. A foglalkozásból való kilépés fogalmához, A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911. évi szeptember hó 7-én kelt 1911. Det. II. 88\2. sz. ítélete. ítélet: A választott bíróság - kötelezi az országos munkásbeteg. segélyző és balesetbiztosító pénztárt, hogy özv. N. A. igénylőnek fizessen. Indokok: Néhai N. A. kőműves napszámos 1910. évi július hó 12-én munkaközben egy állványról leesett és a jobb könyökén törést szenvedett. 1910. évi december hó 15-én »iszákossággal egybefüggő szívizom-elfajulás folytán bekövetkezett szívhűdés* következtében meghalt. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár a 31.464/1911. S. számú határozatával N. A. özvegyét, az igénylőt a temetkezési segély iránti kérelmével elutasította, indokolván ezt