Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A gyermekek járadéka

Munkásügyi Szemle A harmadik csoportba az örökbefogadott gyermekek tartoznak. itt kellékül állítja fel a törvény, hogy 1. az elhalt a balesetet megelőzőleg fogadja örökbe a gyermeket, 2. hogy az örökbefogadás törvényes legyen. Az első kellék idó'beli korlát, a másodikra nézve csak arra kell rámutatnom, hogy az örökbefogadáshoz az igazságügyminisztérium gyakorlata szerint az igazságügyminiszteri jóváhagyás érvényességi kellék. Miután pedig a törvény szószerint úgy rendelkezik, hogy a »balesetet megelőzőleg törvényesen örökbefogadott gyermek .. .«, következik az, hogy az örökbefogadásnak már a balesetet megeló'zőleg perfektnek kell lennie, vagyis az igazságügyminiszteri jóváhagyásnak már előbb kell keltezve lennie, mintsem a baleset történt, bárha tekintettel a méltányosságra, sokkal helyesebbnek tartanám, ha már akkor is igénye volna járadékra az örökbefogadott gyermeknek az örökbefogadó után, ha az örökbefogadási szerződés már a balesetet megelőzőleg a kiskorú törvényes képviselőjével hiteles személy vagy hatóság előtt megköttetett vagy legalább is, ha már az árvaszék — mint gyámhatóság — az örökbefogadást jóváhagyta, mert hiszen igy is ki volna már zárva annak lehetősége, hogy a balesetet szenvedett pusztán valamely 16 éven alóli személy anyagi előnye céljából az örökbefogadási lépéseket utólag megtehesse. A balesetet megelőzőleg törvényesen örökbefogadott gyermeknek tehát igénye van baleseti kártalanításra, ha az örökbefogadó szülő elhal az örökbefogadó után. Kérdés azonban, hogy csak az örökbefogadó után van-e igénye az örökbefogadottnak baleseti kártalanításra ? Nézetem szerint nem. Mert igaz ugyan, hogy a magánjogi szabályok szerint is az örökbefogadott belép az örökbefogadó családjába és törvényi öröklési joga is van az örökbefogadó hagyatékában, de ugyancsak a magánjogi szabályok szerint az örökbefogadás dacára fenmarad az örökbefogadott gyermeknek a vérségi összeköttetésen alapuló minden joga, s vérszerinti szüleitől tartást és nevelést is igényelhet. A biztosítási jog azon szabályát, hogy az örökbefogadott gyermek is igényjogosult a baleseti kártalanításra, nem lehet oly értelmű megszorító rendelkezésnek venni, hogy ezzel a gyermek vérszerinti szülői utáni kártalanítástól elesnék, mert a vérszerinti kapocs nem szűnt meg s épen ezért az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülői után is igénye van baleseti kártalanításra. Ennek megállapítása után még csak azt kel! megvizsgálnunk, hogy az örökbefogadott gyermeknek mikor van joga a 30°/o-os járadékhoz ? Erre vonatkozó speciális rendelkezés a törvényben nincs. Ha figyelembe vesszük azonban azon általános magánjogi szabályokat, melyek szerint az örökbefogadottnak úgy az örökbefogadó, mint a vérszerinti szülőkkel szemben fennáll a tartásra és nevelésre irányuló igénye és a biztosítási jog azon elvét, mely szerint a 30°/u-os járadék csak a teljesen árva, illetve túlélő szülője által elhagyott gyermeknek jár, azt hiszem megállapíthatjuk, hogy ha akár mindkét vérszerinti szülője, akár mindkét örökbefogadó szülője elhalt az örökbefogadottnak, még teljesen árvának sem tekinthető s ha a másik szülő valamelyike gondoskodik is róla, elhagyottnak sem tekinthető, vagyis nem illeti őt meg a baleset következtében elhalt bármely szülő keresetének 30°/o-a, ha a baleset következtében elhaltnak házastársa is elhunyt már, kivéve akkor, ha a túlélő szülőpár egyike sem gondoskodik a gyermekről. Végigvizsgálva a gyermekek igényjogosultságának és igénye mérvének eshetőségeit, szembetűnik, hogy a járadék fokozottabb mértéke igen gyakran attól függ, vájjon a túlélő szülő vagy szülőpár gondoskodik-e a gyermekről. Vagyis a szülő anyagi helyzete vagy magatartása igen gyakran gyakorol befolyást a járadék mértékére.