Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - Galenos értekezése a betegségek szimulálásáról

566 Munkásügyi Szemle •hogy türhetlennek látszik. Kiderítettem egyizben, hogy egy polgár, akinek •a gyűlésre kellett volna mennie, hasgörcsöket szimulált, hogy el ne •kelljen mennie. Ep ezért s épen ebben az időpontban arra gyanakodtam, •hogy ez az ember szimulál, mint a hogy azt utóbb be is vallotta nekem. • Én tehát meleg borogatásokat rendeltem neki; csakhogy ő nem nagy igyekezettel kívánkozott a segély után, jóllehet annakeló'tte a legapróbb dolog •miatt is szerfölött aggályaskodó természetű volt. E mellett tudta, hogy •néhány nappal előbb egy-kettőre meggyógyítottam egy hasgörcsökben •szenvedő embert az általam nyújtott orvossággal, amit bizonyára nem •szűnt volna meg tőlem kérni, ha csakugyan fájdalmai lettek volna. De •maga a dolog vége is ezt mutatta; a gyűlés feloszlása után ugyanis ő is •rögtön kigyógyult minden fájdalmából. A megelőző életmódja sem volt •olyan, hogy hasgörcsöket előidéző diszpozíciót tudott volna benne teremteni ; az efféle görcsök ugyanis vagy emésztési zavarok, vagy meghűlés •folytán szoktak keletkezni, s egyikük sem állott fenn előzőleg. Nos hogy •nem a megelőző diéta volt a baj előidézője, annak megállapítása az orvosi •tapasztalat dolga volt. De hogy azonfelül még arra is gyanakodtam, hogy »az illető a gyűlés miatt szimulál, ez nem az orvosi tudományban leledzett, •hanem a következtetés műve volt, ami mindnyájunkban közös képesség; de •jóllehet közös, mégis kevesen következtetnek oly pontosan és tökéletesen, hogy azt bármely dologban meg tudják cselekedni és meg tudják •tanulni. Meg kell tehát jegyeznünk, amit mondottunk: hogy ha az orvosi •tapasztalatot még tetézzük az említett s a külső körülményekre vonatkozó •képességgel, akkor a hasonló bajokat, sőt a legnagyobb fájdalmakat •szimuláló egyéneket is le tudjuk leplezni. így például nemrégiben egy •egyén mind a két térdén a leghevesebb fájdalmakról panaszkodott. Ez •egy szolga volt és pedig azok sorából, akik urukat utazásuk alatt szaladva •kisérik. Részben már onnan merítettem a gyanút, hogy a fájdalmat csak »ietteti, hogy történetesen épen azon a napon készült az ura útra; részint •az ifjak azon szokásából, hogy e tekintetben könnyen hazudnak. A családban szolgáló szolgatársától ugyanis kérdésemre megtudtam, hogy ez az ifjú •szerelemmel van eltelve egy fiatal nő iránt, s így valószínű volt,, hogy •azon igyekezett, hogy urának hosszabb utazásáról lemaradhasson. így is •történt. Mindezeket azonban a külső körülmények mérlegeléséből tudtam •meg. Az ifjú térdén egy igen nagy daganat volt, mely a laikust könnyen •meg tudta volna téveszteni, de a szakértő előtt nyilvánvaló volt, hogy •thapsiával lett előidézve. Ezt felismerni az orvosi tapasztalat műve volt, »s a külső körülmények ismeretétől független volt. Ugyancsak a tapasztalat dolga volt rájönni arra, hogy semmi sem történt a bajt megelőzőleg, •ami képes lett volna ennyire gyorsan előidézni a daganatot. Más egyéb •sem történt, más sem játszott közre: az illetőt sem ütés nem érte, sem nem •szaladt, nem is ugrott árkot, ami megerőltethette volna; a nedvek bőségét •sem jelezte semmi, mivel azelőtt sem kényelmesebben, sem bőségesebben • nem élt. Azonfelül azonban, ahogy eziránt megkérdeztem, a fájdalom •minőségét illetőleg csak habozva és nem is pontosan, amellett ellentmondásokba keveredve válaszolt. Ezért az úr elutazása után egy szert •alkalmaztam, mely a fájdalmat a legkevésbbé sem volt képes csillapítani, •egyedül csak a thapsia hatását tudta csökkenteni; egy óra múlva azt váltotta, hogy többé semmiféle fájdalmat sem érez. Pedig ha a fájdalom a »gyuladástól származott volna, nemcsak hogy nem szűnt volna az adott •szerre, hanem ellenkezőleg, csak hevesebb lett volna. Mindennél fogva »azt tartom, hogy ha az orvosi tapasztalatot a külső körülmények mérlegetlésével kapcsoljuk össze, a heves fájdalmat is jól fel tudjuk ismerni. Viszont • abból, hogy valaki könnyen veszi a betegségét, nem következtethető az, •hogy nincsen erős fájdalma. Előfordul az is igen gyakran, amit a szimulálok •nem is tudnak, hogy az igazi nagy fájdalmak által felkorbácsolt egyének •egyik helyzetből a másikba dobálják magukat.