Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Munkavédelem a legsötétebb Afrikában

548 Munkásűgpi Szemle A modern hírszolgáltatás folytonos tökéletesedése hozza magával, hogy a gyarmat urainak szomorú hőstettei néha mégis nyilvánosságra kerülnek és kulturbotrány formájában egyideig foglalkoztatják a közvéleményt. Innen lehet, hogy a legújabb időben a gyarmatos hatalmak mégis csak megkísérlik azt, hogy legalább bizonyos mértékig nyújtsanak védelmet a benszülötteknek a nyerészkedési vágy legdurvább kinövései ellen. A német kormány most hozza nyilvánosságra azokat a munkásvédelmi rendeleteket, melyeket a német kormány afrikai gyarmatain életbe léptetett. Az egyik rendelet eltiltja, hogy a benszülöttek idegen hatalom katonai szolgálatába lépjenek vagy mutogatás céljából elszállíttassanak, ha nincs meg a garancia arra, hogy visszahozzák őket újra. Ha valaki a gyarmat más kerületébe toboroz mezőgazdasági vagy ipari munkásokat, akkor a hatóságtól toborzó igazolványt kell váltania. Minden toborzandó munkásért 5 rúpia (egy rúpia 1 korona 62 fillér) óvadékot kell letenni. Ezt az igazolványt a hatóság megtagadhatja, ha a munkaadó büntetve volt bűntény miatt, ha pálinkát ad el külön engedély nélkül benszülötteknek, ha erőszakos vagy ha a közbiztonság érdekei úgy kívánják. Ez az utóbbi pont rendkívül nyulékony értelmezést enged és teljesen a hatóság tetszésére bízza az engedély megadását. A toborzott anyagot a legközelebbi hatóságnak be kell mutatni. A közigazgatási hatóság az »alkalmatlan« embereket törli a lisztából és meggyőződik arról, hogy a benszülöttek egyetértenek-e a föltételekkel. Hosszabb időre, mint 7 hónapra nem szabad benszülötteket toborozni. A toborzó tartozik a benszülöttek élelmezéséről rendeltetési helyükön való megérkezésükig gondoskodni. Ha ezt elmulasztja, a hatóság látja ezt el a munkaadó költségére. (Ilyen rendelkezés nálunk is elkelne.) Egy másik rendelet a benszülött ipari munkások védelmét célozza. A »toborzó« kijelentései és Ígéretei mind kötelezők a munkaadóra nézve is, ha a benszülötteket munkába engedte lépni. Oly munkás, ki a munkahelyről haza nem mehet, mert az messze van a lakott területtől vagy aki állandóan az üzem helyén lakik, igényt tarthat külön élelmezési díjra. Ennek legalább a bér egyharmadának kell lennie. A bért és az élelmezési díjat készpénzben kell kifizetni, az utóbbi helyett, ha a munkás is beleegyezik, megfelelő élelmezés adható. Bért azokra a napokra is kell fizetni, amelyeken a munkaadó vagy megbízottja rendelkezésére a munkás nem dolgozik. Az esetleges szerződésszegésből eredő kár elhárítása céljából a munkás bérének »csak« a felét foghatja le a munkaadó y>óvadék« gyanánt. Az összeget a munkás a munka befejezése után megkapja. A munkaidő legfeljebb 10 óra lehet. A munkásnak időt kell adni, hogy háztartási dolgait napvilágosságnál lássa el. Túlórázásért külön órabér fizetendő a napi bér megfelelő töredéke erejéig. A munkás, ki haza nem mehet, egészségügyi és égalji szempontból kifogástalan lakásra tarthat igényt. A munkaadó tartozik azt adni. Ha a benszülött beteg lesz, a munkaadó fizeti az orvosi- és kötszerköltséget, a kórházi díjakat is a szerződési idő lejártának napjáig. A gazda a munkást rögtön elbocsáthatja, ha az bűntényt vagy kihágást követ el, ha munkástársait fellázítja, ha részeges és makacskodó, ha betegség miatt három hétig nem dolgozott. A munkás is elhagyhatja rögtön a szolgálatot, ha a munkaadó vagy megbízottja őt durván bántalmazza, ha a gazda durván vét kötelezettségének teljesítése ellen, ha munkaképtelen lett sérülés vagy betegség miatt. A rendelkezések betartását kerületi bizottságok ellenőrzik. A rendelet áthágása szigorúan büntettetik. 1909/10-ben az ily ipari munkások száma Kelet-Afrikában 20.000-rel nagyobb lett. Kamerunban hasonló rendelet lépett életbe. Itt is szigorúan büntettetik, ha nem készpénzben fizeti a munkaadó munkásait. DélnyugatAfrika német gyarmataiban is életbe lépett ily rendelkezés. Eredménye az, hogy az angol területekről és az Amboföldről tömegesen vándorolnak be munkát kereső benszülöttek.