Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szakszervezeti kongresszus

Munkásügyi Szemle 517 kásokat az ellenállásba, sőt ellenszenvvel fogadja a munkások minden küzdelmét az emberies megélhetésért. Ez a hihetetlen közöny előbb-utóbb megboszulja magát. A szakszervezeti titkárok nemzetközi értekezlete. A szakszervezetek országos központjainak minden két évben tartani szokott nemzetközi értekezletét a folyó évben Dudapesten tartották, és pedig e hó 10—12-én. Az értekezleten 18 ország szakszervezeti központja vett részt, a küldöttek több mint 6 millió munkást képviseltek. Az értekezlet napirendje a következő volt: 1. A nemzetközi titkár jelentése. 2. A nemzetközi titkárságra vonatkozó javaslatok. 3. A szakszervezeti egység a különböző országokban. 4. Nemzetközi munkáskongresszusok rendezése. 5. A szakszervezetek nemzetközi szövetsége. 6. Külföldi munkások bevándorlása bérmozgalmak vagy gazdasági válságok alkalmával. 7. Az éjjeli munka megszüntetése. 8. Az otthoni munka. A napirend öt első pontja inkább belső adminisztratív kérdésekkel foglalkozott, a 6., 7. és 8. pontnál fontos általános kérdések kerültek tárgyalásra. A 6. pontnál az értekezlet elfogadta az amerikaiak javaslatát, mely szerint minden ország munkásmozgalmának kötelessége, hogy ipari válságok és bérharcok idején a munkásoknak egyik országból a másikba való bevándorlását megakadályozzák. A 7. pontnál a svédek javaslatát fogadták el, mely az éjjeli munka törvényhozási általános tilalmát követeli. Végül a 8. pontnál a hollandiak javasolták, hogy az otthoni munka leküzdésére alakuljon minden országban bizottság s e bizottságok csatlakozzanak a Brüsszelben alakult nemzetközi ily célú irodához. Ezt a javaslatot — megfontolás végett — az egyes országok központjaihoz utasította az értekezlet. jy- Szakszervezeti kongresszus. A magyarországi szakszervezetek auguszttís 13—15-én tartották V. kongresszusukat. A kongresszuson 100 küldött volt jelen 37 szervezet s 90.963 tag képviseletében. A kongresszus a szakszervezeti tanács jelentésén kivül foglalkozott a munkanélküliség elleni biztosítás, a munkásbiztosítás, a sztrájktaktika és kollektív szerződések, a munkásvédelem és az egyesülési és gyülekezési jog kérdésével. A napirend egyes pontjainál a következő határozati javaslatokat fogadták el. A munkanélküliség elleni biztosítás kérdésében: A munkanélküliség elválaszthatatlan kisérő jelensége a kapitalisztikus termelőrendnek, megszüntetése csak a magántulajdon alapján álló társadalmi rend megdöntésével érhető el, csak a termelőrend köztulajdoni jellegén felépülő, kollektív termelési rend biztosíthatja a termelő erők birtokosainak, a munkához való jogát. Bár a kapitalizmus uralma alatt a munkanélküliség meg nem szüntethető, kétségtelen, hogy káros hatása a munkaidő leszállításával, a munkaközvetítés rendezésével és a munkanélküliek segélyezésének intézményes biztosításával enyhíthető. Mindezeknek figyelembevételével, továbbá tekintettel arra a körülményre, hogy a munkanélküliség összes terheit a munkások kénytelenek viselni, viszont összes előnyeit a termelőeszközök birtokosai élvezik: a magyarországi szakszervezetek 1911 augusztus 13 - 16-án megtartott kongresszusa követeli a munkáltatók teherviselésén és a munkások önkormányzatán nyugvó, kötelező állami munkanélküliség elleni biztosítási törvény megalkotását. A munkanélküliség esetére való biztosítás előfeltétele: 1. A munkanélküliségre vonatkozó, a szakszervezetek bevonásával eszközlendő pontos statisztika rendszeresítése ; 2. a munkaidő törvényes szabályozása, illetőleg leszállítása; 3. válságok esetére állami és községi munkálatok foganatosítása, a szakegyesületek által elismert, érvényben levő munkabérek mellett; 4. a munkanélküli pénztárak közpénzekből való támogatása, mely segély azonban nem csorbíthatja a munkások politikai vagy más jogait és nem korlátozhatja a szakszervezetek önkormányzati jogát. A kongresszus szükségesnek találja, hogy addig is, míg az állami munkanélküliség esetére való biztosítás törvényes rendezése bekövetkezik, a közhatóságok anyagi támogatásban részesítsék a munkanélkülieket segélyező szakegyesületeket, anélkül azonban, hogy ez a támogatás bármely irányban, a szakegyesületek függetlenségét befolyásolhatná. A támogatás legcélszerűbb formája, ha a szakegyesületeknek a munkanélküli segély címén kifizetett összeg egy részét közpénzekből visszatérítik. A kongresszus felszólítja a szakszervezeteket, hogy vezessék be, illetve fejlesszék a munkanélküli segélyezés intézményeit, mert ezek kiváló eszközei a munkaviszonyok rendezésére irányított törekvésnek.