Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szakszervezeti kongresszus

518 Munkásügyi Szemle 2. »A sztrájktaktika és kollektivszerződések«re ezt határozták: A magyarországi szakszervezetek V. kongresszusa megállapítja, hogy a gazdasági harcok a mai termelési rendszer mellett elkerülhetetlenek. De megállapítja azt is, hogy a munkások és munkaadók szervezeteinek nagyfokú megerősödése teszi egyfelől szükségessé, másfelől lehetővé a kollektivszerződések kötését. E szerződések mindkét fél részére bizonyos előnyöket biztosítanak. A munkaadóknak biztosíthatják a szerződés érvényességének idejére az üzem stabilitását; a munkásoknak pedig ugyanezen idő alatt módot nyújtanak a háborítatlan erőgyűjtésre. Végül megállapítja a kongresszus, hogy a munkaadó-osztályt nemcsak vagyoni túlsúlya, hanem a hatóságok támogatása is erősíti az esetleges harcokban. Ezekre való tekintettel a munkások harcai csak osztálytudatos szervezettség, szilárd fegyelmezettség mellett és erős ellentállási pénzalapra támaszkodva vívhatok meg. Ezért az V. szakszervezeti kongresszus gazdasági harcoknál a következő szempontokat ajánlja a szakszervezetek figyelmébe: 1. Minden szakma központosított ellentállási pénztárt tartson fenn szabadszervezetében és sztrájk vagy kizárás esetén abból segélyezze tagjait. 2. Gazdasági mozgalmak lehetőleg jó konjunktúrák alatt kezdeményeztessenek. 3. A sztrájk fegyveréhez, miután az nem cél, csupán eszköz a munkásság helyzetének megjavítására, csak akkor szabad folyamodni, ha minden más mód hatástalannak bizonyult. 4. A kizárások elleni védekezés hathatósabbá tétele végett a IV. szakszervezeti kongresszus a közös szakmai ellentállási pénztárt alkotta meg. Az V. szakszervezeti kongresszus megújítja ezen határozatot és kimondja, hogy minden szervezet köteles a kétfilléres közös szakmai ellentállást bevezetni, azt a szakszervezeti tanácsnak negyedévenkint befizetni. Amely szakma ezt nem teljesíti, a szakszervezeti tanács kötelékébe nem tartozik. Ez a határozti javaslat egyes pontokban eltér az előadó javaslatától, de az előadó is magáévá tette. 3. A munkásvédelemre vonatkozólag vita nélkül fogadták el a mult számunkban már közölt határozati javaslatot. Végül 4. az egyesülési és gyülekezési jogra vonatkozólag szintén vita nélkül fogadták el az előadó következő javaslatát: A magyarországi szakszervezetek 1911. évi augusztus 13—16. napjain Budapesten tárgyaló kongresszusa megállapítja, hogy a magyarországi munkásság egyesülési és gyülekezési jogának gyakorlásában — úgy mint a múltban is — ma is a legteljesebb mértékben korlátozva van, noha a munkáltatók ezeket a jogokat teljes mértékben élvezik. Az egyesülési és gyülekezési jog hiányát elsősorban érzik a magyarországi vasutak alkalmazottai és a bányamunkások, akiknek egyesületi alapszabályait a belügyminiszter megismételt felterjesztés után a mai napig sem hagyta jóvá. A munkásság egyesülési és gyülekezési jogának hiányát jellemzi egyébként az is, hogy az országos szakszervezetek alapszabályai, amelyek jórészt a 122.000/906. számú belügyminiszteri rendelet szerint előirt módosítások láttamozása céljából terjesztettek fel a belügyminisztériumhoz, ott évekig feküdtek elintézetlenül, végezetül pedig azok jóváhagyásának feltételéül olyan szerkezeti módosítások eszközlése köttetett ki, amelyek a szakszervezetek fennállását és az általuk kitűzött célok szolgálását tették volna lehetetlenné. Az egyesülési és gyülekezési jog kezelése tekintetében nem történt változás a jelenlegi kormányzati rendszer alatt sem, dacára annak, hogy ezen jog »méltányos< kezelését igérte a jelenlegi kormányelnök programmjában. Mindezen állapotokat az V. szakszervezeti kongresszus főleg annak tudja be, hogy tételes törvény hiányában az egyesülés és gyülekezés szabadsága a mindenkori belügyminisztertől és az alája rendelt közigazgatási tisztviselőktől függ, akik politikai vagy egyéb intencióik szerint érvényesitik ezen hatalmukat, tegtöbb esetben a munkásság hátrányára. Ezért elsősorban követeli a kongresszus az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvény megalkotását, oly értelemben, hogy abban a munkásság egyesülési, gyülekezési és sztrájkszabadsága teljes mértékben biztosíttassák. Addig is azonban — amig az egyesülés és gyülekezés joga törvényben biztosítható lesz — követeli: mindazon ministeri rendeletek visszavonását, amelyek a munkásság egyesülési, gyülekezési és sztrájkszabadságát korlátozzák; követeli továbbá, hogy a szakszervezetek által a belügyminisztériumhoz jóváhagyás céljából felterjesztett alapszabályok legalább a munkáltatókéval egyenlő jog alapján biráltassanak el, vagyis ezen egyesületek részére is engedtessék meg, hogy tagjaik gazdasági természetű ügyeit intézhessék és sztrájk, bojkott vagy kizárás esetén azokat segélyezhessék; végül erélyesen tiltakozik a kongresszus a kormány azon eljárása ellen, mely szerint a vasúti alkalmazottak és a bánya-