Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - A magyarországi szakszervezetek 1907-1910-ben

516 Munkásügyi Szemle Érdekes megemlíteni, hogy a budapesti szervezetek magánhelyiségeik fentartására az 1910. évben 86378 koronát fordítottak. E magánhelyiségek ientartása által, melyek mindegyikében van olvasószoba s melyekből ma már majdnem kivétel nélkül száműzve van az alkohol, a szervezetek megbecsülhetlen szolgálatot tesznek a kulturális haladásnak. A szakszervezetek munkaközvetítéssel is foglalkoznak s 1907-ben 32.767, 1908-ban 29.959, 1909-ben 22.298, 1910-ben 26.280 volt a közvetítettek száma, ami 1907-ben az összes jelentkezők 79'02, 1908-ban 7279, 1909-ben 70*50 és 1910-ben 79'45°/o-ának felelt meg. A gazdasági harcok a rossz gazdasági viszonyok idejében kisebb mérveket öltöttek, mint a megelőző jobb konjunktúrájú években. A sztrájkokban és kizárásokban résztvett munkások és a vesztett munkanapok száma a következőképp alakul: Sztrájkok Kizárások Résztvett mun- Vesztett munkaEv száma száma kások száma napok száma 1905 — 346 36 58*512 1,839.235 1906 652 70 60.780 1,019.399 1907 488 133 44.276 1,825.483 1908 _ 251 71 19.414 410.442 1909 181 32 13.419 418.888 1910 — 162 27 20.884 367.612 Az eredményeket pedig a következő táblázat mutatja: + Mnnkabéremelést nyert Munkarövidítést nyert Ev munkások száma korona munkások száma óra 1905 39.798 3,081.183 32.418 60.038 1906 — 79.333 6,639.066 65.115 63.097 1907— 75.282 5,679.943 19.587 13.962 1908 7.415 415.445 5.333 4.246 1909 - 10.140 665.989 5.557 3.066 1910 26.644 2,251.296 16.324 6.523 Összesen 238.612 18,732.922 144.334 150.932 Érdekes jelensége a gazdasági harcoknak, hogy a kizárások száma 1907 és 1908-ban — a legrosszabb konjunktúrák idején — volt a legnagyobb. Ugyanis 1907-ben 133, 1908-ban 71, 1909-ben 32 és 1910-ben 27 volt a kizárások száma. A gazdasági harcok rovatába tartozik még, hogy 1910-ben 107 kollektív szerződést kötöttek, melyeknek hatálya 34.121 munkásra terjed ki. A jelentés végül még a szakszervezetek közös intézményeiről számol be, melyek közül, mint legfontosabbat, a közös ellenállási alapot emeljük ki. Ez az 1908. évi szakszervezeti kongresszus határozata alapján létesült s célja: nagyobb kizárások esetén az érdekelt munkások segélyezése. Az alap nagyságáról — természetesen — nem számol be a jelentés. A jelentés itt kivonatosan ismertetett adatai bizonyságot tesznek arról, hogy a szakszervezetek ma már olyan szervei a gazdasági életnek, amelyeket nem lehet számításon kivül hagyni s amelyeknek épp ezért meg kell adni azt a nélkülözhetlen szabadságot, melyet a gazdasági élet minden egyes szerve joggal követel mege a mag számára. A sütősztrájk megszűnt. A budapesti sütőmunkások sztrájkja véget ért. A munkaadók teljes győzelmet arattak. A munkások visszatértek a műhelyekbe, anélkül, hogy a legkisebb engedményt is kivívhatták volna. A hosszú sztrájk azonban nemcsak nekik okozott súlyos veszteségeket. Talán még többet veszített a közönség, mely a sztrájk tartama alatt rendes kenyérhez és süteményhez nem juthatott. De azért a közönség minden felindulás nélkül tűrte a sok kellemetlenséget és semmiképen sem éreztette, hogy ez a harc az ő bőrére megy. Nálunk ez így szokás. A közvélemény nem vizsgálja, hogy jogos érdekek kergetik a mun-