Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - A magyarországi szakszervezetek 1907-1910-ben

Munkásügyi Szemle 515 mely 1908-ban és 1909-ben teljesen kifejlődött. A gazdasági válság, az amúgy is rohamosan, tehát természetellenesen fejlődött szakszervezeteket megállította fejlődésükben. 1908-ban és 1909-ben a szakszervezetek taglétszáma apadt, de amint a konjunktúra jobbra fordult, 1910-ben már ismét emelkedik a szervezetek taglétszáma. Ez az emelkedés az 1911. évben is állandó marad, úgy hogy a június 30-iki taglétszám 6.280-al haladja felül az 1910 december 31-iki taglétszámot. A jelentés kiemeli, hogy nemcsak a gazdasági válság működött közre a szakszervezetek fejlődésének megakasztásán, hanem a kormány és a hatóságok is. »Nyolc héten belül Andrássy gróf belügyminiszter hat virágzó egyesületet függesztett fel, amelyeknek taglétszáma megközelítette a 30.000-et«, mondja a jelentés. A kereskedelemügyi miniszter pedig már előzőleg feloszlatta a vasúti munkások 13.000 tagot számláló szövetségét. A két miniszter tehát több mint 40.000 embert törült ki a szakszervezeti statisztikából. Az egyesülési és gyülekezési jog érdekében a szakszervezetek, illetve azok központja a szakszervezeti tanács, többszörösen fölirt a különböző miniszterekhez, tudvalevőleg minden eredmény nélkül. Az egyesülési jog még mindig nincs törvényesen szabályozva. A szakszervezetek működését ez a körülmény rendkívüli módon gátolja. Nemcsak a gazdasági harcokat nem intézhetik azzal a nyíltsággal és szabadsággal, mint Európa minden más államaiban, de a segélyezési intézményeiket sem fejleszthetik. A járulékok s a segélyezési tételek minden megváltoztatásához alapszabálymódosítás szükséges, amihez viszont miniszteri jóváhagyás kell- A miniszteri jóváhagyást pedig csak 2—3 év alatt lehetne elérni, az eddig érvényben volt alapszabályok megcsonkítása révén. így a legtöbb szervezet kénytelen volt lemondani arról, hogy a fejlődött viszonyokhoz képest fejlessze segélyezési intézményeit. Mégis eléggé tekintélyes eredményeket mutathatnak ki a segélyezések terén is a magyarországi szakszervezetek. A rossz gazdasági viszonyok folytán bekövetkezett munkanélküliség pénzügyi tekintetben óriási áldozatokat követelt a szervezetektől. 1906-ban még csak 185.261 koronával segélyezték a munkanélkülieket, 1907-ben pedig már 259.635, 1908-ban 378.438, 1909-ben 327.256 és 1910-ben 313.539 koronát tett ki a munkanélküli segély. Különösen nagy segélyt fizettek a vas- és fémmunkások, famunkások, nyomdászok, grafikai munkások és könyvkötők szervezetei. Az utassegély szintén emelkedett a korábbi évekhez képest. 1907-ben 56.070, 1908-ban 75.303, 1909-ben 40.818, 1910-ben 34.334 koronát fordítottak utassegélyre. Betegsegély és temetkezési járulék címén kiadtak a szervezetek: 1907-ben 202.449, 1908-ban 233.684, 1909-ben.271.592, 1910-ben 247.355 K-át. A szakszervezeti tanácshoz 1910. év végén 27 országos szervezet tartozott 806 csoporttal s 52 helyi szervezet. E szervezetek összes taglétszáma 86.478 volt. Legtöbb tagja van a vas- és fémmunkás szövetségnek — 16.071 — utána következik az építőmunkás szövetség 12.173 taggal, a famunkás szövetség 11.407 taggal és a nyomdászok szakegyesülete 9.419 taggal. A többi szervezet taglétszáma alul van az ötezren. A tagok közül 46.002 lakik Budapesten és 40.476 vidéken. A nőtagok száma 5.577. A pénztári forgalomra vonatkozó adatok a szervezetek anyagi megerősödését bizonyítják. A szervezetek bevétele, kiadása s pénztári maradványa 1907-től kezdve a következőképp alakult: Szervezetek é u , i • A- pénztári Ev bevétele kiadása maradvány koronákban 1907 1,944,233 1,819.480 1,364.176 1908 1,762.106 1,932.224 1,194.058 1909 1,506.637 1,421.116 1,279.579 1910 1,792.027 1,645.508 1.426,098