Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szükséges-e és mily irányban a munkabérszerződésből eredő követelések biztosítása?

Munkásügyi Szemle 511 újabb szervet létesít: >a központi ellenőrzési bizottságot*, melynek tagjai az országos pénztár igazgatóságának két tagja, a pénztár főorvosa, egy számve­vőségi tisztviselő és egy retaxátor. A betegsegélyezési járulékoknak hetenként leendő bekövete­lése tárgyában az országos pénztár 42.215. szám alatt rendeletet adott ki, melyben felhívja a pénztárakat a járulékoknak hetenkint leendő behajtására, mert a járulékoknak hetenként való befizetéséből egyrészt a pénztárakra a jelentékeny kamatveszteség kiküszöbölésén kivül az a nagy előny fog hárulni, hogy pénz­készleteik emelkedni, járulékhátralékaik pedig csökkenni fognak, másrészt a munkaadóknak is könnyebb hetenként fizetniök, mint az egész hónapról levont és megnövekedett összegeket és ezzel a behajthatatlan vagy kétes járulékoknak százalékos aránya is csökkenni fog. Autonómia helyett — rendőrkapitány. Az 1907. évi XIX. t.-c. 173. §-a szerint az állami munkásbiztosítási hivatal az önkormányzati szerveket feloszlat­hatja, ha a pénztárak önkormányzati szervei törvény-, illetve szabályellenesen vannak megalkotva, vagy a biztosítási ügy érdekeit veszélyeztető módon járnak el, vagy ha az önkormányzati szervek a biztosítás céljától eltérő irányú működést fejtenek ki. Ugyanez a törvényszakasz jogot ad a Hivatalnak arra is, hogy^ a pénztárt a kötelességüket nem teljesítő pénztári közegek vagy a pénztár költségére saját közegeivel vezettesse. E szakasz alapján az Állami Hivatal a lugosi pénztár igazgatóságát feloszlatta s a pénztár vezetésével az ottani rendőrkapitányt bizta meg. Az ügyre vonatkozó rendeletek hitelesen nem kerültek a nyilvánosság elé, nincs módunkban tehát megállapítani, hogy a feloszlatásra volt-e ok. Vesszük a legjobb esetet s hisszük, hogy a feloszlatásnak minden törvényes előfeltétele megvolt s a Hivatal kényszerűségből élt a legvégső eszközzel: az önkormányzat feloszlatásával. De még ebben az esetben is igen aggasztó jelenségnek tartjuk, hogy az autonómia helyére rendőrkapitányt rendelt ki. Rendőrség egy szociális intézmény élén méltán kelt országszerte felzúdulást az érdekeltek körében. Vártuk, hogy ennek ellensúlyozására első teendő az lesz, hogy az önkormányzati szervek új megválasztására történik intézkedés, mely után a pénztár vezetését ismét a törvényben megjelölt szervekre (amelyek között hiába keressük a rendőr­kapitányokat !) fogják bizni. Nem ez történt. E helyett az autonómia jogait törvény­ellenesen gyakorló rendőrkapitány a pénztár tisztviselőit bocsátja el, új tisztvise­lőket alkalmaz, napidíjakat, illetményeket és végkielégítést állapít meg. Sőt elbocsá­totta a pénztár véglegesített, tehát csak fegyelmi úton elbocsátható ügyvezető igaz­gatóját is, akiről pedig maga állapította meg, hogy szolgálatát kifogástalanul telje­sítette. Ha ez lehetséges, ha ez az eljárás jogos és törvényes, akkor mit ér a pénztári tisztviselőknek a szolgálati szabályzatokkor hol van az a jogbiztonság, melyet annyiszor hangoztatnak s amelynek ellenében becsületes, fárasztó s meg­bízható munkát követelnek tőlük ? És hol keressen a pénztári tisztviselő jogvé­delmet ? Várunk mielőbbi megnyugtatást, mert nem tűrhető, hogy a pénztári tiszt­viselők becsületét és existenciáját rendőrkapitányok önkényének szolgáltassák ki. A munkásbiztosítás a szakszervezeti kongresszuson. A magyar­országi szakszervezetek V. kongresszusa a munkásbiztosítás ügyében a következő határozati javaslatot fogadta el: Megállapítja a magyarországi szakszervezetek 1910. augusztus 13—16-án Dudapesten tárgyaló kongresszusa, hogy az 1907 : XIX. t.-c, mely a munkás­biztosításról szól, mai rendelkezéseiben nem felel meg a munkásbiztosítás érde­keinek s így törvényhozás útján sürgősen módosítandó. A fentieknél fogva a kongresszus követeli, hogy a törvényhozás a revízió alkalmával mondja ki, hogy munkásbiztosítás szerveiben a legteljesebb önkormányzatot biztosítja. Ennek folyományaként megszüntetendőnek tartja a kongresszus az Állami Munkás­biztosítási Hivatalt, amely intézmény — a biztosítási ügykörén kivül — eddigi munkálkodásával csak bénította a munkásbiztosítás íejlődését s indokolatlan hatalmi vágyból az önkormányzati szerveket megfosztotta intézkedési joguktól. Követeli továbbá a kongresszus az országos pénztár és helyi szervei közötti viszony olyképeni intézményes rendezését, a hatáskörök olyan megállapítását, hogy a munkásság ellátása és a pénztárak adminisztrációjának zavartalan menete biztosíttassék. Követeli még a kongresszus: 1. A rokkant és aggkori kötelező biztosítást, kapcsolatban az özvegyek és árvákról való gondoskodással. E cél sürgős meg­valósulása érdekében a szervezeteknek kötelességévé teszi, hogy működésük

Next

/
Oldalképek
Tartalom