Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szükséges-e és mily irányban a munkabérszerződésből eredő követelések biztosítása?

512 Munkásügyi Szemle minden megnyilvánulásában a munkásság e fontos követelését állandóan napirenden tartsák és megvalósulása érdekében állandó akciót fejtsenek ki. 2. A kötelező biztosítás minden neme kiterjesztendő az összes foglalkozási ágakra, mindazokra, akik bér, vagy fizetés ellenében alkalmazotti viszonyban állanak és keresetük a 3.600 koronát meg nem haladja. 3. Követeljük a bányatársládáknak mai szervezetükben, a gyári (dohánygyári) és vállalati pénztáraknak pedig teljes megszüntetését, hogy az ott biztosított munkások betegsegélyezési szolgálmányok és elbánás tekintetében a többi munkásokkal egyenlő helyzetbe kerüljenek, függő helyzetük megszűnjék és ezzel gyakori megkárosításuk megakadályoztassék. 4. Követelünk hatályos törvényhozási intézkedést azon munkáltatók ellen, akik a betegsegélyzö járulékokat nem fizetik. 5. A táppénz minimuma emeltessék a napi kereset 75%-ára. 6. A keresettel nem biró családtagok orvos, gyógyszer, üdülőház, kórházi ellátásban részesítendők és gyógyászati segédeszközök is részükre kiadandók. 7. A létminimum aluli napibér alapján megállapított osztályok megszüntetendők és egy létminimum állapítandó meg, mint a legalacsonyabb osztály és kártalanítás alapja. 8. A balesetbiztosításnál követeljük, hogy a balesetet szenvedettnek a mai 60%-os kártalanítás helyett teljes kártalanítást nyújtson. 9. Az ipari betegség okozta munkaképtelenségek balesetnek minősítendők és kártalanítandók. 10. A tanoncoknál és a be nem fejezett kiképzetteknél a kártalanítás alapjául szolgáló javadalmazás a felnőtt munkás szokásos és emelkedő keresményéhez képest állapítandó meg. Azoknál, kiknek keresete a megállapított létminimumnál alul marad, a kártalanítás alapjául a létminimum szolgáljon. 11. Ne legyen szükséges a kártérítési igény érvényesítéséhez a munkaadóval szemben büntető birói ítéletre, hanem már a munkaadó gondatlansága a kártérítési felelősséget állapítsa meg. 12. A munkáspénztárak hatalmaztassanak fel mindazon intézkedések megtételére és propagálására, amelyek a betegségek megelőzésére és a balesetek elhárítására szolgálnak. 13. A jövendő munkásgeneráció védelme érdekében követelünk hathatós csecsemő- és anyavédelmet (segítség a terhesség idején, támogatás a szülés előtt és a szülés után, szoptatási jutalom stb.). 14. Végül követeljük, hogy az állam erkölcsi és anyagi erejével működjön közre éjjeli és nappali erdei üdülőtelepek, kórházak, szanatóriumok és szülőnők otthonának létrehozásában, az általános betegápolási alap terhére és vállalja magára arányos részben a munkásbiztosítás terheit. Ez a határozati javaslat, melyet a kongresszus által kiküldött bizottság szövegezett meg, nem teljesen azonos az előadó által benyújtott javaslattal. :Az előadó javaslatának bekezdése következőképp hangzott: Az 1911. évi augusztus 13—16-án Budapesten tárgyaló szakszervezeti kongresszus kimondja, hogy mindenben fentartja az 1908. október 4—6. napjain tanácskozó szakszervezeti kongresszusnak a betegsegély és balesetbiztosítás tárgyában hozott határozatát, mert az 1907 : XIX. t.-c. életbeléptetése óta az állapotok nem javultak, sőt bizonyos tekintetben a helyzet kiélesedett. A szakszervezeti kongresszus kimondja, hogy elodázhatatlannak tartja a törvény revízióját, mert az 1907. évi XIX. t.-c. keretén belül a munkásságnak a munkásbiztosításhoz fűződő nagy érdekeit kellőleg megvédhetőnek nem véli. A törvény revíziója kell, hogy kiterjedjen a jelenleg érvényben levő rendelkezések módosítására és a szociális biztosítás kiépítésére. Az előadó javaslata az autonómia és a felügyelet kérdésében a következőket kívánta: »A munkásbiztosítás hatályos keresztülvitele és fejlesztése érdekében követeljük a munkásság önkormányzatának teljes biztosítását és mindazon intézkedések megszüntetését, amelyek akár felügyelet, akár a feladatok túlságos koncentrálása, úgynevezett adminisztratív szempontok ürügye alatt az önkormányzatot korlátozzák, mert a munkásbiztosítás csak az autonómia talajában érhet és fejlődhet. Míg ezzel szemben a kongresszus a fent közölt határozati javaslat 3. és 4. bekezdésében foglalta össze az erre vonatkozó kívánságait. Egyhangúlag elfogadta még a kongresszus a következő indítványt: Az 1911. évi augusztus havában Budapesten tanácskozó szakszervezeti kongresszus tiltakozik az Állami Munkásbiztosító Hivatal azon önkényes és brutális ténykedése ellen, amellyel az autonómiát fölrúgva, a munkásbiztosító pénztárak élére rendőrkapitányokat állított. Osztrák szociáldemokraták a munkásbiztosítás centralizációja ellen. F. évi augusztus hó 2-án nyújtották át küldöttségileg báró Gautsch osztrák miniszterelnök az osztrák munkásbetegsegélyző pénztárak szövetsége em-