Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Munkások táplálkozása

37 Indokok: A határozat az ipari rendt. 81. §. szövegéből egyenesen folyik. Ezen §. csak négy pontot említ, mint a bizonyítvány kellékeit. A munka neme, tartalma, a segédmunkás erkölcsi viselete és munkájának értéke. Úgy a §. szö­vege, valamint azon körülmény, hogy mindent fölsorol, ami más munkaadót érdekelhet, megerősíti azon fölfogást, hogy a fölsorolás annyiban teljes, hogy más megjegyzések ugyan tiltva nincsenek, de a munkás által nem is követelheíők. A törvény nem kívánta és nem rendelte el, hogy az elbocsátás, illetve a szolgálati viszony megszüntetésének oka a bizonyítványban benne foglaltassák. Ezen intézkedés oka világos. Egyrészt nem foglalhat magában a bizonyítvány kedve­zőtlen adatot, ha tény, hogy a munkás maga mondott föl, ami a bizonyítványban mindig megemlíttetnék, másrészt ezen megjegyzés hiányából szükségképen azon az alkalmazottra nézve kedvezőtlen körülményre lehetne következtetni, hogy a munkás nem mondott föl, hanem neki mondtak föl, hogy hirtelen bocsáttatott el, vagy föl­mondás nélkül hagyta el szolgálatát. Egyébként is sokszor hiábavaló viták támadhat­nának azon kérdés fölött, vájjon melyik fél szüntette meg a szolgálati viszonyt. Tehát nemcsak a Ip. R. 81. §-ának megfelelő, hanem helyes is, hogy csak a kilépés ideje veendő fel a bizonyítványba. A bíróság fölfogását nem befolyásolhatja a munkaadók sokszor ellentétes gyakorlata (1. pl. a 933. és 1584. sz. iparhatósági Ítéleteket), mert a szokás a ip. R. 72. §-a értelmében nem jogforrás. Nem helyes tehát, ^ hogy panaszos igényét arra támasztja, hogy panaszolt cég más munkásoknak kérelmeikre bizo­nyítványukba megjegyezte, hogy saját kívánságukra elbocsáttattak vagy hogy más munkaadók ezen megjegyzést beszokták irni. A panasz tehát elvi okokból elutasítandó volt, és így nem merült fel annak szüksége, hogy a bíróság megvizsgálja a cég másik ellenvetését, mely szerint nem panaszos, hanem panaszolt cég volt a fölmondó. BALESETBIZTOSÍTÁS. Az üzemi baleset fogalmához. I. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1910. október 27-én kelt 1909. 282/11. sz. ítélete. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a fölebbezésnek helyt ad, az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja, igénylő részére ennek 1908. április 8-án történt üzemi balesete következtében a munkaképesség 75°/"-nyi csökkenésének megfelelően évi 135 K (egyszázharmincöt korona) baleseti állandó járadékot állapít meg. Indokolás: Az első fokú bíróság fölülbírált ítéletében azt állapította meg, hogy a Cz. K. molnártanonc sérelmére 1908 április 8-án történt és abban álló baleset, hogy D. L. molnárnak második emeletén az egyik kereket hajtó trans­missiósszíj a nevezett sérültet elkapta s jobb karját akként összezúzta, hogy azt műtétileg el kellett távolítani, nem üzemi baleset s ezért igénylőt baleseti kárta­lanítás meg nem illeti. Az elj. rendelet 111. §-a értelmében az összes bizonyítási adatok össze­vetése alapján túlnyomó valószínűséggel megállapított tényállás alapúi vételével kellett a felső bíróságnak bírói meggyőződését megalkotnia. Ezekhez képest azután a bíróság Cz. K. balesetét üzemi balesetnek minősítette. Erre a megállapításra egyfelől az a helyszíni szemle útján a föntebb vázoltak értelmében kiderített ténybeli adat indította a felső bíróságot, hogy Cz. mint molnártanonc, a malomnak rábízott söprése közben a földszinten is lehetett hasonló balesetnek áldozatává s még inkább lehetett azzá abban a tényleg ismételten megtörtént esetben, midőn munkaadójának utasítását gyermek­korának megfelelő színvonalú goldolkodásával akként értelmezte, hogy a neki, mint molnártanoncnak föladatában álló söprést a malom emeleti részében is el kell végeznie és ezért ismételten ezekben a helyiségekben is tartózkodott. Más­felől elhatározó jelentőségű jogi indoknak azt fogadta el a hivatal, hogy valamely balesetnek üzemi jellegét nem szünteti meg ez a tény, hogy a balesetet szen­vedett túlment azokon az utasításbeli s az óvatosság és belátás által javalt kor­iátokon, amelyek mellett a baleset elkerülhető volt volna. A legtöbb baleset­wgyanis az üzemben foglalatoskodó alkalmazottat amiatt éri, mert a kitanítá­soknak és a saját belátásának kellően érvényt nem szerezve, vigyázatlanságot, esetleg szabálytalanságot követ el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom