Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 1. szám - Munkások táplálkozása
Munkásügyi Szemle 33 A szerzők azt hiszik, hogy a tanulmány legfőbb eredménye annak a kimutatása, hogy a táplálkozásra a szociális környezet mily nagy befolyással van. Ehhez több reflexiót fűznek. A táplálkozásnak nemcsak az a szerepe van, hogy fehérjével és energiával ellássa a szervezetet, hanem egyike azon dolgoknak, amelyek az idegrendszert s azon keresztül az összes testi és szellemi tulajdonságokat legjobban befolyásolják. Eltekinthetünk-e ilyen körülmények között azon ténytől, hogy a munkásság legnagyobb része nem tudja magának megszerezni azokat a táplálékokat, amelyekre szüksége van s amit megszerez mindenütt, ahol hozzá tud jutni? Hihetjük-e, hogy fejlődésünkre nincsen káros hatással, ha táplálkozásuk messze elmarad a munkásosztály standard táplálkozása, az amerikai munkások táplálkozása mögött? Végül nem rejlenek-e bizonyos táplálékra törekvésben mélyebb tendenciák ? Valószínű, hogy ez így van, de nem merjük ezt oly határozottan állítani, mint a szerzők teszik. Ep így nem merjük állítani azt sem, hogy fehérje vagy az energia pótlás tekintetében a munkások egy részénél tényleges hiány van jelen. Valakinek a táplálkozásáról teljességgel nem tudunk más alapon ítéletet formálni, mint abból, hogy az egyénnek a testi és lelki épségét mennyire tudja fenntartani. Erre nézve nem történtek megfigyelések. Nem tudjuk, hogy azok, akiknél az energia- és fehérjefelvétel kevés volt ennek mennyire érezték hátrányát. A szükségletben egyénenkint az ingadozások igen nagyok s ép azért valószínű, hogy igen sokan vannak, akik ilyen kevés mennyiséggel ki tudnak jönni anélkül, hogy szervezetük a hiánytól szenvedne. Általában a táplálkozás problémája oly sok más kérdéssel van öszszefüggésben, hogy még teljesebb fiziológiai ismeretek mellett sem tudnának legtöbb esetben határozott véleményt mondani. Rubnek kiemeli a táplálkozásban p. o. az étvágy szerepét. Ő azt hiszi s kevés számítással mindenki meggyőződhetik róla, hogy oly családok, milyenekről az ankétben szó van, akik közepes jövedelemmel rendelkeznek, rendes háztartást vezetnek s a család nem nagyszámú, gazdaságilag képesek volnának olcsóbb tápszerekben sokkal több fehérjét és sokkal több energiát vásárolni. És mégis ezzel nem javítanának a táplálkozásukon. Egyhangú és ízetlen ételekből, vagy akármilyen ételből, ha nincs hozzá étvágya, az ember nem eszik meg annyit, amennyi a szervezete fentaríására szükséges. Az étvágynak a táplálkozásban éppen olyan szerepe van, mint a tápszereknek s az étvágyat a zárt levegőben való munka, a rossz hygienikus viszonyok, a rossz lakás, a kellemetlen környezet s számtalan más dolog szabályozza. A táplálkozásra vonatkozólag nem lehet ítéletet hoznia felvett fehérje és más kémiai anyagok súlya szerint s nem lehet ezek alapján azt kielégítőnek vagy rossznak mondani. Ha a legfontosabb Ítéleteknek, melyeket az ankét alapján annak vezetői hoztak, nem is tulajdonítunk sok jelentőséget, az ankétet mégis a legnagyobb örömmel fogadjuk. A népesség jólétét szabályozó tényezők szerepét soha sem fogjuk tudni megbecsülni, sok hasonló, több irányban kiterjedő és quantitative pontos felvétel nélkül. S mindaddig, míg ezt nem tesszük, a legfontosabb egészségre vonatkozó kérdéseket nem tudjuk eldönteni. P. o. nem tudjuk megítélni, hogy a tuberkulózis létrejöttében mennyi szerepe van a fertőzésnek, mennyi az átöröklésnek, mennyi a szervezet munkából vagy rossz táplálkozásból származó kimerülésének s mennyi szerep jut más körülményeknek. Nem tudjuk, hogy melyik ellen küzdjünk, hogy sikert érjünk el s a baj ellen való küzdésünk tisztán a véletlenre bizott kísérletezés lesz. Ahhoz, hogy a szociálhygiéne végre létrejöhessen, szükséges, hogy igen sok az ismertetetthez hasonló kutatást végezzenek.
