Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 14. szám - Közegészségügyi törekvések és a nőmozgalom
448 Munkásügyi Szemle az iskolaegészségügy céltudatos kiépítését és különösen a hivatásos gyermekmunka korlátozását, illetőleg beszüntetését nemcsak az ipari munkában, hanem a mezőgazdasági és háztartási munkában is. A munkásnők védelméről Else Süders beszélt és a fősúlyt a férjes asszonyok gyári munkájára helyezte. A társadalom kötelessége nem eme munka beszüntetése, mely minden szempontból teljes lehetetlenség, hanem a hivatás és az anyaság közötti kapocsnak a megkönnyítése. Kiemelte, hogy anyasági védelem alatt nemcsak a négyhetes gyermekágyi segély értendő, és élénk kritika alá vette a német birodalmi újabb munkásbiztosítási törvényjavaslatnak ama részét, mely az anyasági biztosítással foglalkozik és melyet teljesen elégtelennek és elvetendőnek tart. Az alkoholkérdést Popért biró tárgyalta. Az alkoholellenes mozgalom feladatának az alkoholtőke elleni küzdelmet tartja. Az alkoholtőke befolyásolja a sajtót, mely a hirdetések révén tőle függ és ezen az alapon tudatosan félrevezeti a közvéleményt. Az alkoholtőkét véglegesen csak törvényhozási intézkedésekkel lehet letörni és ennek tudatában természetesen az alkoholtőke annál nagyobb erővel küzd a hatalomért, hogy az alkoholizmusnak örök életet biztosíthasson. Eme küzdelem a törvényhozásért csak akkor fog a fajhygiene javára eldőlni, ha az a mozgalom, mely a nő egyenjogosítását követeli, győzni fog és ezzel a nő anyai ösztöne a közéletben újból hatalommá válik. Az értekezletnek legfontosabb tárgyát, a prostitúció reglementációját referálta Weidemanné Hamburgból, aki tudományos alapon, tapintatosan és meleg szívvel foglalkozott a tárgygyal. A jelenleg uralkodó rendszert elitélte, nemcsak azért, mert erkölcstelen és antiszociális, hanem a közegészségügy szempontjából is veszélyes. A helyett, hogy megelőzné a nemi bajokat e rendszer, éppen elősegíti a nép fertőzését azáltal, hogy a fertőzés előli biztonság hamis érzését kelti a tömegekben, melyet azonban valóságban teljesíteni nem tud. Eme tárgy, a prostitúció vagy általában a nemi élet kérdése az, mely jelenleg legjobban foglalkoztatja az érdekelt köröket, talán éppen azért, mert ezen a téren a legellentétesebbek a nézetek és legtöbb a tennivaló a szociálhygiéne szempontjából. Érdekes adatokat tartalmaz erre nézve egy jelentés, amelyet Chicago városának a prostitúció tanulmányozására kiküldött bizottsága beterjesztett. A bizottság jelentése szerint Chicago városában évente újabb 5.000 női személy kerül a prostitúció hálójába. Kutatásainak alapján a bizottság ama a meggyőződésre jutott, hogy minden intézkedés, mely nem irányul a prostitúció teljes megszüntetésére, tehát a reglementáció vagy éppenséggel a kaszárnyarendszer, határozottan rossz úton halad, mert tolerálja a prostitúció intézményét s így azt csak tovább fejleszti. A bizottság szükségesnek tartja külön hatóság létesítését, melyhez az összes, a prostitúcióra vonatkozó vagy azzal összefüggésben levő ügyek utaltassanak. Okvetlenül szükségesnek tartja a gyermekeknek nemi felvilágosítását, az összes házasságra lépők kötelező orvosi megvizsgálását, községi tánc- és mulatóhelyek létesítését, javító és gyógyító intézetek létesítését bukott leányok számára és különösen a leányoknak bizonyos hivatásra való nevelését a nyilvános iskolákban. Mint a prostitúció okait a bizottság első sorban a gazdasági okokat jelöli meg, a női munkások gyalázatos bérviszonyait, a szegénységet és a nyomort, melyek a kerítésnek leghatalmasabb fegyvertársai. Kiemeli továbbá a nőnek félszeg helyzetét a társadalomban, mely szintén hozzájárul a prostitúció fejlődéséhez. Véleményünk szerint nem csekély szerepet játszik, hogy úgy ezen kérdés megoldásánál, mint a nők egyéb érdekeinek tárgyalásánál is mindig az első sorban érdekelt fél, a nők meghallgatása és beleszólása nélkül döntik el az ügyeket. Valamint a munkásság minden jogát és minden jólétére vonatkozó reális intézményét csak a saját erejéből tudta kivívni az