Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - Közegészségügyi törekvések és a nőmozgalom

Munkásügyi Szemle 449 uralkodó osztályokkal szemben, úgy a nők mozgalma is — legyen az polgári vagy proletár, szervezett vagy szervezetlen — csak akkor fog célt érni, ha saját erejére támaszkodhatik és így vivja ki a nők felszabadításának első eszközét, a nők szavazati jogát. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a nők minden társadalmi mozgalomban, első sorban pedig ott, hol közreműködésüknek már a jelenlegi viszonyok között is akadálya nincsen, tevékeny részt vegyenek. Aki a szociálhygiene problémáiba belemélyed és figyelemmel kiséri a szociálhygienikus törekvések konkrét eredményét a külföldi államokban, az nem kélelkedhetik benne, hogy a nők politikai egyenjogosítása határkövet jelent a szociál-hygienikus eszmék előrehaladásában. De ez a figyelmes szemlélő meggyőződhetik arról is, hogy az említett ország asszonyai a szociálhygienikus problémákkal már akkor is intenziven foglalkoztak, mikor még politikai jogaikat nem érték el. Sajnos, hazai nőmozgalmunknál ebből mindeddig vajmi keveset láttunk. St. Az ipari lárma káros befolyása. Csak igen kevés idegorvos foglalkozott azokkal a veszélyekkel, amelyeket az ipari lárma a munkásokra nézve magában rejt. Ujabban a fülorvosok kezdenek a kérdéssel foglalkozni, amint ezt dr. Peysernek egy az »Archiv für sociale Hygiene«-ben megjelent cikke bizonyítja. Szerinte a hallás bántaimaira nagyobb figyelmet kellene fordítani, mert csak így volna lehetséges ama technikai üzemi tényezőket beszüntetni, melyeket a lárma okának felismertünk. A kérdés előterében ma az a megismerés áll, hogy a hallószervek megbetegedései közül igen sok az >ipari lármának* tulajdonítható. Az áldozatok számát pontosan nem ismerhetjük, mert a balesetbiztosítás csak a legeklafánsabb eseteket fogadja el, és a biztosító intézetek is, amint azt a berlini biztosító intézet statisztikája mutatja, igen kevés esetben nyújtanak kártalanítási. Közelebbről szemlélhetjük a kérdést, ha a lármás üzemekben alkalmazottakat külön csoportosítjuk. Dr. Peyser ilyenekül első sorban a fémmunkásokat jelöli meg, különösen a a kazánkovácsokat, réz- és bádogos munkásokat, lakatosokat, köszörűsöket, fémesztergályosokat, továbbá az ócska vassal dolgozókat, kik gépeket szednek szét, hajókat szerelnek stb. stb. Másodsorba állítja a kőfaragókat, a csiszoló munkásokat, fürészmalmi munkásokat, bodnárokat, továbbá molnárokat, olajzuzó munkásokat, takácsokat, lőpor- és fegyvergyári munkásokat, stb., stb. Dr. Darr 100 megvizsgált kazánkovács közül 67-nél konstatált hallásbántalmakat. Dr. Habermann két nagy gépgyárban 25 munkást vizsgált meg, s úgy találta, hogy mind a 25 fülbajos. 40 megvizsgált kovács közül 34 volt beteg, 20 fonó munkásnő közül, akik mindannyian 6 éves koruktól voltak ebben az üzemben foglalkoztatva, 14 beteget találtak, végre 14 takács közül egy sem volt egészséges. Az illető orvosnak az a véleménye, hogy a kérdés katonai szempontból is igen nagy jelentőségű, mert Svájcban például az összes hadkötelesek 0'7%-a, a lármás üzemben dolgozó molnárok közül pedig l°/°-a volt hallási zavarok miatt alkalmatlan. Németországban is foglalkoztak már a lárma ártalmaival. Eddig a hadi tengerészet 1908. évi egészségügyi jelentésében 9 olyan esetről olvasunk, amelyben a hallászavaroknak a lárma volt az oka. Ezek közül 3 kovácsnál hivatásuk következtében a baj már szolgálatba léptük előtt lépett fel. A német fémmunkások szövetségének adatai szerint Németországban 1,800.000-nél több férfi dolgozik a fémiparban, és a szerző szerint biztosra vehető, hogy ezek jó részének — tehát a népesség figyelemre méltó hányadának — hallása meg van támadva. Ha az időközben ezen szempontból megvizsgált 90.000 kovácsnál észlelt adatokat az összes fémmunkásokra átviszszük, az fogjuk találni, hogy ezen munkások 72 százalékának nincsenek egészséges halló szervei. Ebből kitünőleg socialhygienikus kötelesség, hogy a hallásnak a foglalkozásból eredő zavaraival sokkal behatóbban kell foglalkozni. Érdekes a szerzőnek a bántalmak keletkezéséről való felfogása is. Daleseteknél rendszerint a fülkagyló közvetlen sérüléseiről, agyalapi törésekről stb. van szó, de keletkezhetnek ezek a bántalmak a hallószerveknek intenzív hangbehaíások által létrejött ártalmai következtében is, éppen úgy, mint ahogy szembántalmak keletkeznek túlságos fényhatások következtében. A hallásnak ipari fog-