Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - Dr. Leo Verkauf könyve

Munkásügyi Szemle 441 javasolja, hogy a biztosításra való kötelezettségnek szigorúbb határokat szabjanak, hogy ne az egyesnek a tetszésétől függjön az, hogy egyes esetekben biztosítja magát, más esetban azonban nem. A második fejezet a rokkant- és aggkori biztosítás tervezésével foglalkozik. Verkauf elhibázottnak tartja az egész rokkantbiztosításnak egyetlen birodalmi pénztárba való központosítását. Már csak nyelvi szempontból is amellett van, hogy az aggkori és rokkantbiztosííó intézeteket a balesetbiztosítás módjára körülbelül hét területre oszszák be. Az önálló és nem önálló keresők között való kockázati és igazgatási közösséget keresztülvihetetlennek tartja. Ezért az önállóak részére saját szervezet alkotását javasolja. Erre nézve két mód van. Ha ezek bármelyikét is veszszük, a törvény technikai szempontjából meg lehet csinálni úgy, hogy ezt a biztosítást a szociális biztosításra vonatkozó törvény külön fejezetében vagy pedig az aggkori biztosításról szóló törvényben szabályozzák. Ha külön fejezetben intézik el, úgy a biztosítás végrehajtását a már meglévő hatósági apparátusra bízhatják. A bejelentést az iparhatóságokra, a telekkönyvi bíróságokra, adóhivatalokra és jegyzőkre bízhatják. A bejelentések központja első fokban a politikai hatóság lehet; városokban a községtanács, a falvakban a kerületi kapitányságok. Az önállók biztosítására szolgáló külön osztályra csak a nagyvárosokban lenne szükség- Ezek járulékaikat közvetlen adóikkal együtt fizethetnék be az adóhivataloknál. A második mód az volna, hogyha az önállókat az alkalmazottak nyugdíjintézetéhez soroznák. Ennek az intézetnek a kezelő apparátusa tagjai létszámához mérten túlságosan nagy és így úgy sem tudják teljesen kihasználni. A nyugdíjintézet egy központból és tíz tartományi csoportból áll, amelyek igen alkalmasak volnának arra, hogy az önállóak biztosítását végrehajtsák. Az önállóaknak a nem önállóktól való elválasztása lényegesen csökkentené a nehézségeket. Az önállók részére a kötelező biztosítás mellett bevezethetnék az önkéntes biztosítást is. Ezzel számolnának egyúttal az önálló keresők konjunktúrájának nagy jelentőségével is. Ennél természetesen feltételezzük, hogy az aggkori biztosításnál elejtik a 2.400 koronában megállapított jövedelmi határt. Ezt a korlátozást Verkauf esztelenségnek tartja. Ennek a biztosításnak fellendülése és fejlődése érdekében minden jövedelmi határt meg kellene szüntetni és csak azokat az önállókat kellene kivonni a kötelező biztosítás alól, akik igazolni tudják azt, hogy rokkantság esetén kellőképpen tudnak önmagukról gondoskodni. A harmadik fejezetben Verkauf a betegsegélyezés szerzésével foglalkozik. Itt ér el biráló erejének magaslatára. Miután az aggkori és rokkantbiztosítás, valamint a betegsegélyezés teendői a tervbe vett kerületi csoportokban központosulnak, a biztosítás ezen mindkét ágára nézve egyenlő veszélylyel fenyeget a végrehajtás teljes bürokratizálása és sablonossá tétele. A kormányjavaslat szerint a kerületi csoportok vezetőségei a vállalkozók képviselőinek az önálló és a nem önálló keresők képviselőiből állanak. A parlamenti bizottság határozatai szerint a munkások a vezetőség két ötödét, a vállalkozók és az önállóak pedig három ötödét választanák. A munkásokat mindkét esetben kisebbségre ítélnék a kerületi csoportok vezetőségeiben. A betegsegélyző pénztáraknak idáig kimondottan ipari jellegük volt: az ipari lakosságnak a mezőgazdasági lakossággal való összevegyítése a betegsegélyző pénztárakban egyszerűen jogaiktól fosztja meg az ipari lakosságot. A betegsegélyezésnél sem gondoskodtak a biztosításra kötelezettek pontos meghatározásáról. Az a »tartaléksereg«, amelyből a betegsegélyző pénztárak tagjai kikerülnek, oly nagy és oly bizonytalan, hogy a betegsegélyző pénztárak abban a veszedelemben vannak, hogy a legrosszabb kockázatok árasztják el. Verkauf kiszámítja, hogy a mezőgazdasági tartaléksereg, amelyekből a betegsegélyző pénztárak tagjai kikerülnek, körülbelül 150 százalékkal nagyobb, mint ezt a kormány törvényjavaslatában föltünteti. Amellett a törvényjavaslat második szakasza — amely a biztosításba