Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - A sztrájk zsarolás?

438 Munkásügyi Szemle Az a körülmény, hogy a versenytől függ a munkás bére s hogy a munka a munkás megélhetésének előfeltétele, de egyúttal az, hogy a munkás eszes árú, idézte elő a munkás- vagy bérmozgalmakat, melyek célja a létező állapotok megváltoztatásával új, a munkásoknak megfelelőbb állapot kikényszerítése. Bizonyos az, hogy a munkaerő, mint árú, minden más árútól abban különbözik, hogy nem hasznájása esetén éppen annyit kell fentartására fordítani, mintha használják. Éppen ezért egy bizonyos kényszerítő erővel hat a munkásra. Ennélfogva a munkás nem használhatja ki azt a helyzetet, amelyet más árú tulajdonosa kihasználhat, hogy amikor növekszik a kereslet, a kínálatot csökkentse s ezzel az árú ritkaságából külön hasznot, rkkasági járadékot húzhasson. Innen van, hogy minden tömegmozgalom a verseny helyett az asszociáció helyességét vitatja, kezdve a kereszténységen1), végig a szocializmusig. Másrészről meg ugyanez a körülmény s az, hogy a fentartáshoz szükséges élelem éhség alakjában jelentkezik, a munkabérmozgalmak s az egész munkáskérdésnek külön sajátos szempontjai szerint való megítélését követeli. Míg ugyanis a gazdasági élet különböző terein a pozitív kényszer alkalmazása is helyt foghat, addig a munkásokkal szemben a negatív magatartásban való kényszer a mai bérmunka rendszerben elegendő. Ahhoz, hogy a jobbágy kikényszerítse a földesúrtól a bérmunkás relatív szabadságát, neki pozitív kényszert kellett alkalmaznia. De ahhoz, hogy a bérmunkás egy bizonyos alacsony munkabért elfogadjon, csak az kell, hogy a munkáltató várjon. Tehát a negatív magatartás a munkáltató részéről éppen olyan kényszerítőleg hat, mint a munkás részéről való pozitív, mikor a szabadságáért küzd. Némileg talán módosul a helyzet az által, hogy a magasabb bér követelése esetén a munkásság a kikényszerítés eszközeként negatív magatartást tanúsít. Csakhogy a munkásnak a magatartása közben küzdenie kell egy nagy erőszakkal, az éhséggel, amelylyel a munkáltatónak ugyanakkor, mikor ő gyakorol negatív kényszert, küzdenie nem kell. Amikor tehát a munkabért az árral egy kategóriába véve, úgy bánnak az emberekkel, mint az érzéketlen tárgyakkal, a gazdasági élet törvényeit szem elől tévesztik. S ugyanez alapon állva, az igazságon is nágy sértést követnek el, mert nyilvánvaló, hogy akinek negatív magatartása nem eredményezi ugyanazokat a hatásokat, mint másé, annak a pozitív cselekvések terére való lépése még nem jelenthet jogtalanságot, legfeljebb az aránytalanságok kiegyenlítését. Bizonyos azonban, hogy a munkásságnak összebeszélése és szövetkezése, az úgynevezett sztrájk, csak nagyon kicsi részben alkalmas arra, hogy az éhség kényszerét ellensúlyozza. Sőt bizonyos az, hogy még a sztrájk is a mai uralkodó osztályok erkölcseinek és jogérzékének megfelelő proletár-eljárás, mely nem is alkalmas arra, hogy a gazdasági élet igazságtalan egyenlőtlenségeit kiegyenlítse. Bizonyos az, hogy a sztrájk a burzsoá gazdasági és jogi erkölcs szerint feltétlenül korrekt eljárás, mert hiszen a mai gazdasági életben mindenki addig tartja vissza árúját, amíg az, számítása szerint, a legmagasabb árat el nem érte. Ha összebeszélnek e célból, vagy nem beszélnek is, az nem változtat a dolog lényegén. Bizonyos álszemérem az csupán, amely a mai burzsoával a kartelleket elítélteti. Néha épen ilyen kartell2) a sztrájkra való összebeszélés, s ennek végrehajtása maga sztrájk. Bizonyos az, hogy a munkásság nem egyenlő feltételek mellett megy a küzdelembe, amikor a sztrájkot kimondja. Az éhség, mint a munkáltató szövetségese, mindig ott van. Már pedig az egyenlő fegyverzetet már a középkorban is megkövetelték az igazságért küzdőktől. Amikor a munkásság erre a küzdelemre előre felkészül azzal, hogy ellenállási alapot gyűjt, akkor is a munkáltatóval mindig szövetkezett éhség") The life of Fred. Descison Maurice chiefly told in Misocon letters. London 1884. *) L. lejebb ezt részletesen.