Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - A sztrájk zsarolás?

Munkásügyi Szemle 459 gel is folytat küzdelmet, melyet leküzdenie ugyan sohasem fog sikerülni, de amelyet éppen azért a munkáltatók igazát vitátoknak sohasem szabad szem elől téveszteni. Bizonyos az úgyis, hogy a gazdasági rend nem az igazság elveinek megfelelően van berendezve. Bizonyos az, hogy a gazdasági rendből kinőtt jogi rendben az egyenlő feltételeket az elnyomottaknak kivívni mindig nagy ellenállásra talál. Bizonyos, hogy a ma névleg uralkodó törvényelőtti egyenlőség elve azt jelentené, hogy a munkásság pozitive cselekedhessék ott, ahol már negatív magatartását is jogtalannak tartják. Amikor a zsarolás fogalmát a sztrájkéval összekötöttük, távol állott tőlünk a zsarolást a büntetőtörvénykönyv 350. §-ának jelentésében tekinteni, mert hiszen az bizonyos, hogy a sztrájk se nem erőszak, se nem fenyegetés. Negatív magatartás sem az egyik, sem a másik nem lehet. Akik összekötik e két fogalmat, azok nem a burzsoá-társadalom jogi és erkölcsi felfogása szerint gondolkoznak, hanem a hűbéri társadalom alapelvei szerint. Mert ebben a társadalmi rendben volt a munkásoknak jogi kötelessége a munka. Ha tehát a munkás ebben a gazdasági rendben megtagadta a munka elvégzését, akkor ezzel kényszerítette a jogrend által munkára nem kötelezett urat, hogy maga dolgozzék. A zsarolásnak egy eleme tehát kimerítettnek látszhatott. De ma már nincs munkakényszer a jogrend, csak a gazdasági rend szerint. A gazdasági rend ugyan nagyon súlyosan nehezedik a munkásra, azonban arra még sem alkalmas, hogy belőle bűncselekmények elkövetésére következtethessünk. Bizonyos az, hogy a jog szerint a sztrájkot zsarolásnak minősíteni nem lehet. Kérdés azonban, vájjon a finomabb szövetű erkölcsi felfogás szerint nem lehet-e zsarolásnak minősíteni s illetve a zsarolással rokonságba hozva elítélni ? Erre a kérdésre a fentiekből már megadható a válasz. Ha a mai gazdasági rend, amely a kereslet és kínálat érvényesülésén épül, helyes és igazságos, akkor annak alapjaként jelentkező kikényszerítés is helyes és igazságos. Mert bizonyos az, hogy minden gazdasági rend elveit végső következményeiig kell elfogadni. Ha nem fogadja el valaki, akkor a megváltoztatás iránti törekvéseket kell helyeselnie, amint most már például mindenki helyesli a rabszolgaság és jobbágyság megszüntetését. Ha valaki a megváltoztatás mellett foglal állást, akkor az arra alkalmas eszközöket is el kell fogadnia. Az a kérdés tehát benne fel sem ébredhet, hogy a megváltoztatásra irányuló törekvés helytelen s bűnös. Végeredményében tehát kétségtelen, hogy a sztrájk, mint negatív magatartás, még ha sok szövetkezett eljárása is, nélkülözi mindazokat az ismertetőjeleket, melyek a jogtalannak és erkölcstelen cselekményt megkülönböztetik. Aki jogtalannak s erkölcstelennek tartja, az nem álla mai jog s még kevésbbé a mai gazdasági rend alapján. A munkásoknak a nemleges magatartásnál több szabad. Abból a körülményből, hogy csak negatív magatartást tanúsítanak, amikor a mai gazdasági rendnek ártani akarnak, az látszik, hogy gondolkozásuk még nem az általuk óhajtott gazdasági, jogi és erkölcsi világrend elvein épül, hanem az uralkodó rend alapelvein, sőt még az ezt megelőzőn. Világos eszerint, hogy a passzív magatartásra való összebeszélés nem lehet tilos, még akkor sem, ha a jogrend minden más irányú ártmegállapító összebeszélést megtilt. Mert, amikor egy munkáltató áll szemben húsz, száz, ezer, sőt többezer munkással, kétségtelen, hogy a munkáltatónak nem kell összebeszélnie valamely elhatározása foganatosítására, de a munkásoknak ahhoz, hogy egyként álljanak az egy munkáltatóval szemben, összebeszélni okvetlenül kell. Aki tehát a jogegyenlőség híve, az az összebeszélések tilalmának ellensége kell, hogy legyen. Zsarolás-e tehát a sztrájk ? Zsarolás-e az árútermelés megszorítása ? Zsarolás-e a Rubens-kép százezernyi ára ? Zsarolás-e a kartell ? Zsarolás-e az ármegállapítás egyáltalán ? Csupa naiv kérdés, amelyre az emberek gazdasági, társadalmi, politikai állásuk szerint szoktak felelni, de nem gondosan mérlegelt alapelvek szerint.