Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - A sztrájk zsarolás?

Munkásügyi Szemle 437 Tanulságos és örvendetes az eset. A magyar munkásoknak van igaz érzékük a közérdek iránt és áldozatokra képesek még akkor is, ha nem saját osztályukba tartozók veszik igénybe segítségüket. Az ő helyzetük pedig nem valami kitűnő. Aggkorukra, rokkantságuk, munkanélküliség esetére ellátásukról még nincs gondoskodás, betegség esetén igen sokszor túlzsúfolt, kellő ápolószemélyzet nélkül fentartott kórházakban kénytelenek enyhülést keresni, mindennapi megélhetésük pedig külterjes mezőgazdaságunk vagy ha jobban tetszik, a pénz vásárlóképességének csökkenése folytán egyre nehezebbé válik. Vajha a kecskeméti kőművesek áldozatkészsége meghozná a maga visszhangját. A zsarolás bűncselekmény. Dehonesztáló cselekmény. S még is az egész gazdasági rendünk a zsarolásra van épitve. Egyik ember a másikat zsarolja. Mindenki kihasználja azt a helyzetet, melyben a másiktól valamit elvehet, illetve melyben a másikat arra kényszerítheti, hogy neki valami olyat, vagy annyit adjon, amit s amennyit az más körülmények közt nem adna. A társadalomgazdászok látják ezt a helyzetet, pontosan leirják, megállapítják törvényeit, de nem szólnak megszüntetésének módjairól. A zsarolás legközönségesebb tere az árképződésnél van. Ma az árat a verseny, illetve a kereslet s kínálat állapítja meg. Ha valamely árúban kevés a kínálat s nagy a kereslet, akkor annak ára felemelkedik. Nem az árú értéke szerint emelkedik az ár, hanem aszerint, hogy ritka-e vagy sem. Ez egyszerű törvény. De mi az oka ennek ? Mert a ritka árú árúsítója kihasználja a helyzetet s megzsarolja azt, akinek a ritka, a piacon nem nagy számban levő árúra szüksége van. Ha sok van viszont valamely árúból, akkor a vevő zsarolja meg az eladót. Egyik ember zsarolja a másikat. Lehetséges-e az, hogy ez a természetes gazdasági állapot? Nem ebben nyilvánul-e meg gazdasági életünknek fegyveres alapja s őskora, amelyben ember embertársát rabszolgájává tette ? E rabszolga erejét kihasználta, kikényszerítette, kizsarolta. A gazdasági élet tényezői közt az erőszak a legfőbb tényező a múltban, s a zsarolás, mint ennek rokona, a jelenben. A legelső munkás a rabszolga, kényszer hatása alatt dolgozik. A rabszolgaságra az egyik ember a másikat kényszeríti. A gazda az, aki erősebb. Majd a rabszolgáknak sikerül kikényszeríteni részbeni szabadságukat, mi által jobbágyokká lesznek. Majd pénzbeli bért kényszerítenek ki maguknak a földmíves munkások is az ipariak segítségével. Ez a kikényszerítés azonban a gazdasági élet más terein is hat. Pl. ha valamely árúnál nagy a kereslet, az árú árát felhajtják, ekkor a termelők erre az árúra vetik magukat, mire meg az ilyen árúkat előállító gépek ára is emelkedik. Persze, ha csak úgy fejezzük ki ezt a tényt: emelkedik, akkor az eladók zsarolása nincs is kifejezve. Igaz, hogy ilyen esetben az árúnak keresettnek kell lennie, de az alap ok a rabszolgaságba való kényszerítésnél és áremelkedésnél egy s ugyanaz. Ilyen példákkal szolgál negatív irányban sok ostromolt város, ahol a készlet egy részét a kereskedők meg is semmisítik. A bérmunka rendszere az előző rendszerektől lényegében különbözik, amennyiben ma a munka bérét is a piac állása, vagyis a kínálat s kereslet állapítja meg nagyrészt, úgy mint az árúkét. Ez az elv némi eltéréseket mutat mégis a munkabérnél, amelyek az emberi természetből folynak, amilyen pl. hogy a munkás nehezen megy egyik helyről a másikra. A trájk zsarolás? Irta: Ágoston Péter.