Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - Lakásreform és községi telekpolitika. 2. [r.]

Munkásügyi Szemle 431 telkeket kell szereznie, mint a mekkorára a konkrét cél szempontjából szüksége van, mivel csak így részesedhetik abban az áremelkedésben, amelyet a községi intézmények létesítése a szomszédos telkeken is előidéz. Kivált a külső városrészekben kell a városnak nagyobb földterületek felett rendelkeznie avégből, hogy döntő befolyással legyen a városrész kialakulására, a terek és parkok létesítésére, az építési módra és magára a telekárak alakulására. A német városok nem mindig az eladott belső telkek árából szerzik be azokat az összegeket, amelyekből a külső területeken fekvőségeket vásárolnak. A belső telkek elidegenítése nem mindig célszerű akkor, amikor külső fekvőségek vásárlása kívánatos. A tapasztalat igazolta annak az elméletileg is helyes elvnek a jogosultságát, hogy az ilyen célokra kölcsönpénzeket is lehet fordítani. Az ilyen kölcsönök különösen akkor vannak jól megalapozva, ha a megszerzett telekvagyont nem lehet ellenérték nélkül — habár csak könyvelési ellenérték nélkül is — folyó szükségletekre fordítani. A városi telkek értékemelkedése a fejlődő városokban ugyanis jóval nagyobb, mint egy bizonyos tőkeösszeg kamatos-kamataival. A telekállomány szakszerű, következetes és a pénzügyi tekinteteknek is megfelelő önálló kezelése végett a német városokban újabban egyre több telekkezelőséget (Grundstückverwaltung, Grundstückfonds, Liegenschaftsverwaltung) állítanak fel. Ez intézmény abban áll, hogy a konkrét rendeltetés nélkül való telekállományt és a telekvásárlásokra szükséges hiteleszközöket egy szakbizottság vezetése alatt külön világos és áttekinthető számvitel mellett kezelik. Az ezúton elért pénzügyi eredményekre nézve legyen szabad néhány példát idéznem. Frankfurt városa 1897-ben létesítette a »Spezialcasse für stádtischen Grundbesitz« című külön közigazgatási szervezetet, amelynek 26,000.000 márka értékű telket, valamint 6,000.000 márka kölcsöntőkét adtak át. E pénztár sáfárkodásának eredményét mutatja, hogy 1909-ben a telekállomány értéke 106,000.000 márka volt és a pénztár 6,000.000 márka készpénzzel és értékpapirossal rendelkezett. Düsseldorf város földtulajdona 1902—1908 közötti hat év alatt a földvásárlások folytán több mint megháromszorosodott, míg a könyvelési értéke 7,000.000 márkáról 17,000.000 márkára emelkedett. Debrecen viszonyaihoz közelebb eső példa Ulm városa, amelynek közel 60.000 lakosa van. Ennek a városnak Wagner nevű főpolgármestere az 1891 és 1909 évek között folytatott telekvásárló és telekeladópolitikájával a város telekállományát 345 hektár többletterülettel növelte, úgy, hogy a város jelenleg az egész határnak több mint 'áli-ét birja tulajdonul és emellett 1,800.000 márka többletbevételt ért el. Wagner hivatalos jelentése szerint csak a községi telekpolitikának lehet köszönni azt, hogy a felmerült nyomós tények dacára, az adóerőket nem kell az eddiginél nagyobb mértékben igénybe venni. A telekpolitika pénzügyi feladatairól áttérünk annak lakáspolitikai feladataira. Ebből a szempontból különbséget kell tennünk a város beépített részén levő elszórt telkek és az összefüggő külső fekvőségek között. Csak ama belső épülettelkeknek örökáron való eladását lehet helyeselni, amelyekre előrelátható időn belül a városnak sem középületek számára, sem lakásépítő feladataira szüksége nem lesz. E telkek értékükben már jórészt megállapodtak és városszépészeti érdek fűződik ahhoz, hogy mielőbb beépíttessenek. Az elérhető magas árak a telekpolitika hasznát leszámítolják és nagy összegeket nyújtanak a külső fekvőségek vásárlására. Itt is azonban a nyilvános árverés, záros határidőn belül való beépítési kötelezettség, fokozott egészségügyi és esztétikai kikötések veendők fel az adásvételi szerződésekbe. Sok esetben azonban még ilyenkor is kívánatosabb az épületjog mellett hosszabb időre való bérbeadást előnyben részesíteni. A még fejlődésben levő, ki nem épült városrészekben fekvő telekállományt a következőleg lehet a lakáspolitika érdekében értékesíteni. A község maga építhet olcsó területen kislakásokat és népszállókat a kevésbbé tehetős lakosság számára. A közvetlen községi lakásépítésnek külö-