Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Egészségügyi szabályok a dolgozó osztályok számára

426 Munkásügyi Szemle foglalkozásából véglegesen más élethivatásra, vagy foglalkozásra tér át. Mert nyilvánvaló, hogy a pénztár helyes értelmezése szerint a törvényhozónak célzata az volt, hogy a biztosítás kedvezményét a biztosításra kötelezett foglalkozásban munkát teljesített és a foglalkozásból kilépő munkások részére tartsa fenn addig, mig azoknak ez a jellegük megmarad és mig a biztosítási kötelezettségük alapjául szolgáló alkalmazotti minőségük meg nem szűnik. Az ellenkező felfogás odavezetne, hogy mindazok, kik biztosításra kötelezett foglalkozásban állandóan vagy ideiglenesen akár csak átmenetileg is alkalmazva voltak, a munkából kilépés után teljesített továbbfizetéssel tagsági minőségüket életfogytiglan fentarthatnák. Vagyis ilyen íágkörű értelmezés mellett biztosítottak maradhatnának azok is, akik utóbb munkaadókká válnak, vagy oly foglalkozási ágakra tértek át, amelyekre a törvényhozó kiterjeszteni nem szándékozott. Habár tehát a Törvény nem tartalmaz kifejezetten korlátozó rendelkezést, a gyakorlati jogalkalmazás hivatáskörébe tartozik esetenként megállapítani, hogy a biztosításra kötelezett foglalkozásból kilépett pénztári tag meddig van olyan életviszonyok között, amelyek nem egyértelműek a biztosításra kötelezett foglalkozásból való végleges kiválással. Amely eset bekövetkeztével a tagsági viszony megszüntetése megfelel a törvényhozó szándékának, de egyúttal a Törvény 1. és 7. §-aiban meghatározott azoknak az általános jogelveknek is, amelyek szerint a betegség esetére biztosítás kedvezményét csak taxatíve meghatározott foglalkozási kategóriumához tartozó jogalanyok tüzetesen körvonalozott feltételek fenforgása esetén vehetik igénybe. A biróság e jogi álláspontja dacára, ebben az esetben nem tette magáévá a pénztárnak azt a határozatát, amely szerint igénylőnek pénztári tagságát töröltette s a részére már utalványozott segélyt beszünietíe. Ugyanis nincs elegendő alap annak megállapítására, hogy igénylő a járulékok továbbfizetésének tartama alatt oly állásra vagy foglalkozásra tért volna át, amelylyel végleg kivált a biztosítás kedvezményére alapot nyújtó foglalkozási körből. Nincs igazolva, hogy ügynöki tevékenységet mily terjedelemben, nevezetesen oly mértékben folytatott volna, amelynél fogva a biztosítás hatálya alól kivett önálló ügynöknek volna tekinthető; a kis terjedelemben és mellékesen folytatott ügynökösködés még nem minősíthető oly ténynek, amely a biztosítás kedvezményének megvonására elegendő alapot nyújtana. Az a körülmény, hogy igénylő házmesferi állást vállalt, szintén nem jelenti olyan élethivatásnak, vagy foglalkozásnak kezdését, amely a biztosításra kötelezett foglalkozási körből való végleges kiválást jelentené. Hiszen köztudomású, hogy a biztosításra kötelezettek közül sokan vállalnak mellékesen házmesíerségeí anélkül, hogy ez a biztosításra kötelezett! minőségüket és tagsági jogosultságukat érintené. Hogy igénylő a biztosítás hatálya alól kivett munkakörbe és foglakozásba végleg át nem lépett, annak bizonyítéka az is, hogy a per folyama alatt ismét oly munkaviszonyba lépett, amely biztosításra kötelezettségének alapjául szolgái. Vállalkozó vagy munkás ? A badeni közigazgatási bíróság 1910. évi január hó 19-én hozott határozata. Panaszos A. és E. földmívesekkel szemben, kik használatra kész kavicskő szállítására, vállalkoztak kerületi utak és gyalogjárók részére, kötelezte magát arra, hogy kavicsból meghatározott mennyiséget 1'50 K köbméterenkénti egységárért elő fog állítani és miután E. a kövek egy részét szállította, a többi munkát átalányban vállalta el. Ezen szerződések által panaszos, habár A. és E.-nek az árlejtési feltételek szerint a szállításnak átengedése alvállalkozóknak meg volt tiltva, nem lépett A. és E. munkaadókkal munkaviszonyba, mert a kavicsozásnál semmiféle utasítást nem kapott, felügyeletnek alávetve nem volt, teljesen rá volt bizva mi módon kiván elvállalt kötelezettségének megfelelni. Panaszos viszonya különbözik pl. egy faakkordansétól, ki az erdőtulajdonos munkásának tekintendő. Panaszos egy kőbányaüzem önálló vállalkozója, K. azonban ki egy harmadikkal panaszos munkálatánál dolgozott nem társtulajdonos, hanem a harmadikkal együtt panaszos munkásai. K. ugyan nem fizetett nekik fix munkabért, hanem a nyert akkordösszeg a szükséges kiadások fedezése úíján a három együttdolgozó személy közölt egyenlően (a munkanapok arányában) osztatott föl; de nem lehetett már megállapítani, milyen levonásokat eszközölt panaszos a leszámolásnál és milyen fizetéseket kaptak valóban. Különben panaszos volt az, aki a szükséges műszereket adta, azoknak javításáért fizette ki a községi kőbánya használatáért járó díjakat a községi pénztárba. A kérdés eldöntésére mérvadó továbbá az illetők szociális és gazdasági állása.