Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Egészségügyi szabályok a dolgozó osztályok számára

Munkásügyi Szemle 425 JOGGYAKORLAT 1 ... 1 JOGGYAKORLAT 1 — 1 BETEGSEGÉLYEZÉS. Ki Jogosult továbbfizetésre. Az 1907. évi XIX. törvénycikk 60. §-ához. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911. évi április 6-án kelt 1911. Bet. I. 215. sz. ítélete. ítélet: A választott bíróság kötelezi az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárt, hogy F. J. igénylőnek az 1910. évi július hó 1 - tői 7-ig terjedő hévízi tartózkodása idejére kétszeres táppénz fejében 17 korona 50 fillér Összeget fizessen. Indokolás: I. S. S.-né munkaadó F. J. igénylőt, mint szerelőt, 1908. márczius 13-tól kezdődőleg kezdődőleg a Ill-ik napibérosztálynak megfelelő munkabérrel bejelentette; 1908. évi szeptember 22-étől kezdve pedig onnan azt kijelentette. Ettől az időtől fogva igénylő 1910. évi június 2-ig járulékait a T. 60. §-a utolsó bekezdése értelmében önként továbbá fizette s ily módon tagságát fentartotta. Az ekkép megszerzett tagsági viszony tartama alatt igénylő 1910. évi június 7-én Dr. M. h. főorvostól utalványt kapott arra, hogy kétszeres táppénzzel négy héten át H—z gyógyhelyen tartózkodjék Igénylő ez alapon H—z gyógyhelyre utazván, 1910. évi június hó 10-től 30ig terjedő három hétre a Ill-ik napibérosztálynak megfelelő táppénzt tényleg meg is kapta. 1910. évi július hó 1-től 7-ig terjedő negyedik hétre szóló táppénz kifizetését azonban a b-i kerületi munkásbiztosító pénztár megtagadta, dacára annak hogy igénylő a h-i fürdőigazgatóság igazolványával tanúsította, hogy 1910. évi július hó 8-áig üdülés céljából H-n tartózkodott. Ugyanis a pénztár külellenőre útján megállapította, hogy S S.-né szolgálatából 1908. évi szeptember hó 22-én történt kiválása óta igénylő adás-vételi és pénz-közvetítési ügyletekkel foglalkozik, maga is ad pénzeket kamatra kölcsön és házgondnok a B.-utca 5. sz. alatti házban, ahol szép jövedelme van. Ebből kiindulva, a pénztár arra az álláspontra helyezkedett, hogy igénylőnek nem volt joga a járulékok továbbfizetésére és tagságának ily módon fentartására. Ugyanis a pénztár felfogása szerint a T. 60. §-a utolsó bekezdésében biztosított kedvezmény a törvényhozó szándéka szerint csak azokat a munkásokat illeti, akik munkahiány miatt ideiglenesen munkaviszonyon kivül állanak, ellenben a kérdéses törvény rendelkezésnek nem volt célja olyan egyéneknek tagsági jogait fentartani, akik utóbb önálló vállalkozókká válnak, vagy pedig oly helyzetbe kerülnek, hogy a biztosítás kedvezményének reájuk kiterjesztése megokolatlan volna. Tekintve tehát, hogy igénylő adásvételi és pénzközvetítési üzletekkel foglalkozik és házgondnoki teendőket lát el, a pénztár igénylőre a törvény kedvezményét kiterjeszthetőnek nem találta. Ebből folyólag a IV-ik heti táppénz iránti igényével elutasítva, tagsági minőségének töröltetését és a kiutalt segély visszatérítését rendelte el. Igénylő az elutasító pénztári határozat ellen, törvényes határidőn belül, felebbezéssel élt, utalással arra, hogy csak házmesteri foglalkozása van, az ügynöki tevékenységet pedig mellékesen vasárnap és ünnepnapokon folytaíja. Eldöntésre vár ezekután az a kérdés, hogy a törvény 60. §-ának utolsó be kezdésében biztosított kedvezmény igénylőt a betegsegély esedékessége idejében megillette-e, annak dacára, hogy annak idején nem betegség esetére biztosításra kötelezett foglalkozásban volt, hanem a pénztár megállapítása szerint ügynöki és házgondnoki teendőket végzett. A T. 60. §-ának utolsó bekezdése minden korlátozás nélkül biztosítja a betegség esetére biztositásra kötelezett pénztári tagok részére azt a jogot, hogy a tagsági kötelezettséget megállapító foglalkozásból kilépés után esedékessé vált járulékoknak a kilépés napjától számított négy hét alatt befizetése esetén orvosi vizsgálat nélkül az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár önkéntes tagjául megmaradhatnak mindaddig, mig a magyar szent korona országaiban tartózkodnak s a járulékokat az alapszabályszerű esedékesség szerint befizetik. Habár tehát a pénztári tagoknak adott ez a kedvezmény időbelileg korlátlan és egyéb irányban sincs kifejezetten megszorítva, a bíróság mégis helyesli a pénztárnak azt az elvi állásfoglalását, mely szerint a továbbfizetéssel fentartható tagság nem feltétlen, hanem megszünhetik azáltal, ha a tag a Törvény 1. §-a értelmében a betegség esetére biztositásra kötelezett