Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Miért emelkedik állandóan a balesetek száma?

Munkásügyi Szemle 415 Érdekes jogkérdésben döntött a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 338 911. <3. számú ítéletével. Kimondotta ugyanis, hogy az a tény, hogy valamely üzem zárgondnoki kezelés alatt áll, nem ok az esetleg fenforgó kártérítési igény elutasítására azzal az indokkal, hogy az üzemnek kártérítéssel tartozó felelős tulajdonosa nincs. A Tcirkuszi alkalmazottak biztosítási kötelezettségét a m. kir. közigazgatási bíróság 1911. május 10-én 7.190,1910. számú határozatával megállapította. Az indokolás szerint az 1907. évi XIX. t.-c. 1. §-ának 2. pontja értelmében betegség esetére való biztosítás kötelezettsége alá esnek mindazok, akik az ipartörvény alá nem tartozó, de ipar, illetőleg vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozásoknál (műszaki, ügynöki irodákban, színházaknál stb.) akár állandóan, akár ideiglenesen alkalmazva vannak; kétségtelen, hogy a cirkusz is ilyen vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozás, ennek alkalmazottai tehát biztosítási kötelezettség alá esnek. A közigazgatási bíróság most vázolt álláspontjával szemben a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1911. évi május hó 8-án 20.74s/VI. D. sz. alatt hozott elvi határozata szerint: >A színházakkal szerződéses viszonyban levő művészeti •személyzet tagjai biztosítási kötelezettség alá nem esnek.« Kétségtelen, hogy a törvény 1. §-ának 2. pontja, mely betegség esetére való biztosítás kötelezettségét mondja ki mindazokra, akik az ipartörvény alá nem tartozó, de ipar vagy vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozásoknál (színház stb.) vannak alkalmazva, a cirkuszokra is vonatkozik és így a kereskedelemügyi miniszter idézett határozatának törvénymagyarázata a közigazgatási bíróság törvénymagyarázatával ellenkezik, ami ismét kiáltó példája annak a visszásságnak, hogy az 1907. évi XIX. t.-cikk a biztosítási kötelezettség megállapítása különböző forumokat állapit meg. Az állami munkásbiztosítási hivatal 25 sz. elvi határozatában kimondotta, hogy állandó járadék tárgyában hozott I. bírósági Ítéletnek időleges járadékot megítélő rendelkezését az ítélet ellen törvényesen megengedett módon előterjesztett felebbezés alapján a felsőbíróság felülbírálja. Az I bíróság ugyanis az igénylőnek állandó járadéki igényét elutasította és igénylőnek a gyógykezelés befejezését követő félévre 10°/o-os munkaképességcsökkenésnek megfelelő járadék fejében 40 K 72 f-t megítélt és egyszersmind kimondta azt is, hogy az időleges járadékot megítélő rendelkezés ellen nincs helye a felebbvitelnek. Igénylő újabb felebbezésében ennek a neheztelt rendelkezésnek megváltoztatását és állandó járadék megítélését kérte. A neheztelt rendelkezés kérdésében a felsőbíróság a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal bírói tanácsának 7. sz. elvi határozatában kifejezésre jutott álláspontra helyezkedett, amely szerint a hivatal az I. bíróság ítéletének törvényesen megengedett felebbezés alapján teljesített felülbírálásánál azt az igénypontot, amelyre a felebbezés vonatkozik az igény egész terjedelmében megvizsgálja és az igénypont alapján a köteles ázolgáltatást törvényes mértékben hivatalból megállapítja, tekintet nélkül arra, hogy meddig terjed a felebbezési kérelem. Ebből következőleg a felsőbíróság a szóban levő balesetből származó járadékigényt egész terjedelmében vizsgálja meg és nem fogadta el korlátnak a felebbezési kérelemnek szűkebb határát. Ennek a jogi felfogásnak következményeképen minősítette az állami hivatal tévesnek az l. bírósági ítéletben foglalt azon felfogást, mely szerint az ítéletnek időleges járadékot megítélő része ellen felebbezésnek nem volna helye, Uzembesorozás. A »Munkásbiztosítási Közlöny« most megjelent rendkívüli száma közli az országos pénztár igazgatóságának 1911. január 27—28. napján hozott határozatait az üzemek besorozása tárgyában. Az igazgatóság határozata megállapítja, hogy e besorozás azaz ideiglenes hatályú és kilátásba helyezi, hogy az erőbesorozás befejeztével elrendeli az üzemek felülvizsgálatát, amikora munkásvédelmi berendezkedések befolyása az arányszám megállapítására érvényesülni fog. Munkaadó bejelentési kötelezettségének elévülése. A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 33.438/911. sz. a. határozatával megállapította, hogy »az 1907. évi XIX. t.-c. 12. §-a értelmében a bejelentési kötelezettségnek az alkalmazásba vételtől számított 8 nap alatt eleget kell tenni; ez a kötelezettség a jelzett 8 napi határidő elmultával meg nem szűnik, hanem tart mindaddig, míg az alkalmazás fennálN. Indokolta pedig határozatát azzal, hogy a bejelentési .kötelezettség a törvény által előirt 8 napi határidő elmultával meg nem szűnik,