Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Miért emelkedik állandóan a balesetek száma?

416 Munkásügyi Szemle hanem tart addig, míg az alkalmazás fennáll, ennélfogva a kihágás elévülése legfeljebb a munkából való kilépéstől számított 6 hó után következik be. A nagyszombati kerületi pénztár autonómiáját az állami munkásbiztosítási hivatal 1911. évi június hó 28-én kelt rendeletével a legutóbbi küldöttválasztásnál történt szabálytalanságok folytán felfüggesztette és az autonóm szervek helyettesítésével a rendőrkapitányt bízta meg. A kártérítésre jogosult kártérítésének mérvére nézve a m. kir. Curia 1911. évi május hó 2-án 5.276/910. számú Ítéletével kimondotta, hogy ha a gyermekével szemben tartásra jogosult egyén gyermeke baleset folytán meghal; a kártérítés megállapításánál nem az a döntő, hogy a kártérítésre jogosultnak tartása mennyibe kerül, hanem hogy az elhalt saját illő megélhetésének veszélyeztetése nélkül mennyivel tartozott szülője eltartásához hozzájárulni s hogy ekként a károsult fiának halála folytán mennyit veszített. A kártérítés megállapításánál a jogosultnak életben levő gyermekei csak akkor vehetők számításba, ha olyan helyzetben vannak, hogy tartásához hozzájárulhatnak. A franciaországi aggkori biztosítás életbeléptetése alkalmából előállott konfliktusról irtunk a M. Sz. mult számában. A munkások ellenállása foglalkoztatta a törvényhozó testületeket is. Úgy a kamarában, mint a szenátusban tárgyalták az ügyet s általánosságban elismerték, hogy a törvényt sürgősen meg keil javítani. A kamara határozati javaslatot fogadott el, melyben kimondja, hogy fentarfja a háromoldalú (munkások, munkaadók és az állam) járulékfizetés rendszerét s bízik a kormányban, hogy a törvényt épp olyan határozottsággal, mint bölcseséggel fogja végrehajtani. A kormány nyilatkozatait a kamara tudomásul veszi, elvárja azonban, hogy az 1912. évi költségvetés keretében az igényjogosultság korhatára a 60. évre leszállíttatik s az állami hozzájárulás 100 frankra felemeltetik. A nem állandóan alkalmazott munkások biztosításának kérdését a német munkásbizíosítási javaslat kielégítően nem oldotta meg. A javaslat szerint az ily alkalmazottak önmaguk tartoznak magukat biztosítani, amit a munkaadójuk előtt igazolni tartoznak. A járulékokat maguk fizetik, a pénztár azonban a hátralékosokat is köteles a szabályszerű szolgálmányokkal ellátni s az ily hátralékokat a község köteles a pénztárnak megtéríteni. Látható, hogy ezek a rendelkezések sehogy sem alkalmasak e nehéz kérdés megoldására. A pénztárak nagy nyilvántartási apparátus mellett is rendkívül sok járulékot veszíthetnek, a községek fölöslegesen megterheltetnek, az érdekelt munkaadók pedig indokolatlan módon s a község többi lakosainak rovására mentetnek fel a járulék fizetése alól. A nem állandóan alkalmazott munkások biztosításának szabályozása főleg a kikötővárosok pénztáraira bír fontossággal, mert a kirakodás s egyéb hasonló munkáknál ezrével dolgoznak olyan munkások, kik — habár éveken át egy vállalkozónak dolgoznak — mindig csak alkalmi, néhány napig vagy esetleg csak néhány óráig tartó munkára vétetnek fel. A bremerhaweni pénztár igazgatója — Eckermans — erre való tekintettel egy javaslatot dolgozott ki az ily munkások biztosítására. E javaslat szerint a nem állandóan alkalmazott munkások olyanforma heti lisztával volnának bejelentendők, mint ahogy a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnál a földmunkánál és a zsákolásnál alkalmazott ideiglenes munkásokat s utóbbi időben a kávéházakban alkalmazott kisegítőket bejelentik, azza' a különbséggel, hogy a tagság e javaslat szerint fentartatnék arra az időre is, mikor az illető munkás foglalkozás nélkül van s erre az időre a község fizetné helyette a járulékot. Mint látható, ezt a kérdést a gyakorlat nálunk már jórészt megoldotta, másrészt azonban a tagságnak a munkanélküliség idejére való fentartása éppen az ily munkásoknál nálunk is érdemes volna a megfontolásra. A betegsegélyezési járulék osztályozása. A betegsegélyezési járulékoknak veszélyesség szerinti osztályozását eddig még nem igen alkalmazták. A íeipzigi betegsegélyző pénztár betegségi statisztikája alapján azonban Wörner most kimutatja (Zeitschrift f. die gesammte Staatswissenschaft), hogy ez az osztályozás nagyon is szükséges volna. Számításai alapján 28 különböző veszélyességi osztályt állapít meg a különböző foglalkozási ágak szerint. Kimutatja továbbá, hogyanok veszélyességi arányszáma általában magasabb mint a férfiaké, ezeké ugyanis 17, míg amazoké 20; a 60-ik életévtől azonban a férfiak megbetegedései gyakoriabbak, mint a nőké. Mindenesetre fontos kérdése a munkásbiztosításnak, hogy a járulékok a> viselendő kockázattal arányba hozhatók-o.