Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Utohangok a foszfor-tilalmi törvényhez

26 Munkásügyi Szemle A gyári épületek, gépek és berendezések kártalanítására vonatkozó kérelem kellő megvilágításba jut, ha az alapításukra és újjáalakításukra vonatkozó s a megvizsgált gyárakról közvetlenül nyert adatokat sorolom fel. Az erzsébetfalvai gyufagyár 1880-ban épült, 1890-ben átépítették, (de hogyan?!), A nagybiccsei » 1873-ban » 1903-ban tűzvész után átépítették, A régebbi nagybiccsei > 1871-ben > 1908-ban még kézierővel hajtották gépeit, A budafoki ' » 1896-ban > 1903-ban átépítették, A temesvári > 1898-ban » (más vegyiárúkat is gyárt), A szegedi » 1854-ben » 1903-ban átépítették, Akiskunfélegyházai » 1867-ben > 1903-bantűzvész után újraépítették, A szombathelyi » 1873-ban » 1903-ban kibővítették, A békésgyulai » 1856-ban » 1908-banátalakítotíákasvédgyufa-osztályt, Agyőri » 1852-ben » technikai berendezését átalakították. Ezen gyárakban épp úgy, mint a többiben is, a foszforos gyufák gyártása — vizsgálataim idején — a régi primitiv módon, a mintegy 15 év óta még technikailag is csak kevéssé módosult felszerelések és gépek felhasználásával folyt. Az átalakítások csakis azokban a gyárakban nagyobb mérvűek, amelyeket a svédgyufák gyártására berendeztek; az újabban beszerzett és technikailag tökéletesebb gépek kizárólag a dobozgyártására szolgálnak. A foszforos gyufák gyártásához szükséges berendezés tehát — ahogy a fentebbiekből kitűnik, — már nagyon is régen amortizálódott, egyrészt a gyártás, másrészt azon foszfor-nekrozisok révén, amelyekért a munkaadók kártérítést nem fizettek. Magyarországon eddigelé a foszfor-gőzök káros hatása folytán megbetegedett és elnyomorodott egy munkás sem indított kártérítési pert a munkaadó gyufagyáros ellen; pedig jogosan kérdezhetjük, vájjon nem nyerte-e volna meg az igény-pert épp úgy, mint az osztrák winterbergi gyufagyár egyik nekrozisban megbetegedett munkásnője, kinek pere oly megegyezéssel végződött, hogy a munkásnő 3.600 K végkielégítést és élethossziglan havi 30 K járadékot, egy másik, a schüttenhoffeni gyár ellen indított perében a munkás megegyezés alapján 300 K-át és a munkaképtelenség tartamára biztosított heti keresetét kapta, hasonlóan a kaltenbacheni gyár tulajdonosa elleni perben két nekrozisban megbetegedett munkásnő mindegyike 1.500 K kártalanítást nyert. Ausztriában számos ily eset fordult elő. Nálunk a gyufagyárak elhanyagolt egészségügyi viszonyai közepette éppen nem volna nehéz azokat a mulasztásokat kimutatni, amelyekkel a törvényeket és rendeleteket megszegve a foszfornekrozis létrejöttét, illetve a munkásoknak ezen bajban való megbetegedését elősegítették. Gyári leírásaim*) s az azok során idézett iparfelügyelői feljegyzések mind beigazolták, hogy nem találtam egy oly gyufagyárat sem, amelyben a 24.929/98. számú, a gyufagyárakra vonatkozó szabályrendeletek teljességében végrehajtották volna. A gyufagyárosok egyesülete érezhette, hogy a kérvényében felsorolt argumentumok nem elég nyomatékosak és hatásosak a támasztott kártalanítási igény jogosultságának beigazolására. Előkelő jogi szaktekintély véleményét csatolja tehát kérvényéhez; ez a jogi tudással megszerkesztett vélemény számos törvényszakaszra és törvény magyarázatra hivatkozva fejtegeti a gyárosok kártérítési igényének jogosultságát s ezenfelül meg külföldről vett példákat sorol fel a véleménynek támogatására. Arról azonban nem esik szó, hogy a külföld azon államaiban, ahol a foszforos gyufák gyártási és behozatali tilalmát már kimondották, az arra vonatkozó törvények szintén nem tesznek említést arról, hogy a gyárosoknak a foszfortilalom révén kártalanítás jár. Ez az osztrák törvény 3. §-ában kifejezésre jut: »A cs. és k. belügyminisztérium felhatalmazást nyer a cs. és k. kereskedelemügyi minisztériummal egyetértően a gyufák előállítására szolgáló, a *) L. Dr. Friedrich : A foszforokozta megbetegedések. Budapest, 1908. a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének kiadványa.