Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - Egy nagy harc és tanulságai

Munkásügyi Szemle 389 kozatai szerint a munkaközvetítés ma az építőiparban sem a munkásokat, sem a munkaadókat ki nem elégítő. Ennek a kérdésnek a felek között szerződésileg való rendezésére a paritásos közvetítő a legalkalmasabb, amint az már más iparosok szerződéseiben pl. a nyomdászoknál és a festőknél a szerződéses jellegzetességnek megfelelőleg meg is történt. Mivel azonban ilyen szabályozására a kérdésnek az építőiparban a viszonyok láthatólag még meg nem érettek, ennélfogva a munkaközvetítés kérdése a szerződésekben egyáltalában nem szabályozható. Ennélfogva nem marad más hátra, mint hogy a felek, a ki nem elégítő eredmények ellenére is; tovább is fentartsák egyoldalú közvetítőjüket«. — És így a főfontosságú kérdés rendezése, amelyen a felek a legtöbbet vitatkoztak, s amelyben legmerevebben állottak egymással szemben, összezsugorodott a szerződésben egy általánosságban tett kijelentésre, amely szerint »a munkások felvétele és elbocsátása az egyes munkaadók szabad elhatározásától függ; valamely szervezethez való tartozóság azonban figyelembe nem vehető.« A munkaadók álláspontját erősítette a szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint abban az esetben, ha a helyi egyeztető bizottságok valamely, a szerződéssel összefüggő kérdésben megegyezni nem tudnának, az elégedetlen félnek jogában áll egy héten belül a középponti döntőbírósághoz fordulnia. Ez az újabb középponti intézmény ugyanis még világosabbá teszi a kérdésnek az egész birodalomra szóló, egységes rendezését. így oldották meg a német építőmunkások és építőiparosok az ipari béke kérdését egyelőre három esztendei időtartamra. Most pedig mind a két fél újabb erőforrásokat gyűjt a két év múlva folytatandó újabb küzdelemre. A munkaadók, akik a mult évben 330.000 márka tőkével rendelkeztek és a csekély tőkének tulajdonították harcuk részleges sikertelenségét, 1913-ig három millió márkát gyűjtenek össze, amiből egy millió fölött már rendelkeznek. A kollektív szerződést tehát elfogadták a német építőiparos-munkaadók, de hogy ilyen alakjában ez előrehaladást jelent-e (amint az a kollektív szerződéses rendszer hívei olyan lelkesen állítják) az ipari béke megvalósulása felé, vagy pedig még nagyobb méretű, még károsabb gazdasági harcok csiráit hordozza-e magában, azt a jövő fogja megmutatni. Jelentősebb munkaharcok itthon és a külföldön. A zsolnai posztógyárnak alig szervezett 1.500 munkásának — közte sok nő és gyermek — sztrájkja befejeződött. A munkaidő napi háromnegyed órával leszállíttatott, a munkabéreket később befejezendő tárgyalások alapján a különböző szakmáknál felemelik. A munkások beléphetnek a szakszervezetbe. A pesti kőfaragók kéthárom műhelyben sztrájkba léptek, az akkordmunka és a munkaadók munkaközvetítő kényszerének megszüntetését követelve. Erre a mesterek az összes munkásokat (300) kizárták; a kizárás még mindig tart. Az eddig több oldalról megkísérelt tárgyalások teljesen eredménytelenek maradtak. Boszniában a bajor származású Steinbeiss nagyiparos cég nagy erdővállalataiban az erdei munkások sztrájkba léptek. A munkások régebben követelnek már magasabb bért. A cég erre rutén munkásokat hozatott, annak dacára, hogy az állammal kötött szerződése szerint csak belföldi boszniai származású munkást szabad alkalmaznia. A kormány a szerződésszegést elnézte, de a munkások sztrájkba léptek. Nagy katonai készenlét őrzi az idegen munkásokat, zavargások, tettlegességek eddig nem fordultak elő. Érdekes volt a berlini nagy lapkiadó vállalatok, August Scherl, Mosse, Ulstein et Co. gépmesterei között kiütött sztrájk, mely folytán a legnagyobb berlini lapok, a Lokalanzeiger, a Tag, a Berliner Tageblatt nem jelenhettek meg. Scherl nyomdászai azért kezdték meg a sztrájkot, mert a cég két nyomdai munkást elbocsátott. De a két munkást a cég a munkások és munkálta ókból álló választott bíróság határozata értelmében bocsátotta el. A szakszervezet a 38 sztrájkban álló gépmestert erre kizárta tagjai sorából. De a többi nyomda munkása mégis szolidaritási sztrájkba lépett, mihelyt a munkás nélkül maradt Lokalanzeigert onnan szerzett munkásokkal akarták nyomatni. Ha az ember szórványos esetek-