Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Utohangok a foszfor-tilalmi törvényhez

Munkásügyi Szemle orvosi részről a gerincoszlopnak törése a gerincvelőbe való vérzéssel és mind a két lábnak a hüdése is konstatáltatok. Végre gyanakodni kezdtek és ekkor megfigyelés céljából átutalták a molnárt a tübingai elmekórtani klinikára. Itt legelőször is megállapították, hogy a szerencsétlenségeknél mindig hiányzottak a szemtanuk, csak a vádlott adta elő közvetlenül az állíiólagos baleset után, hogy nem tud járni és mozdulatlanul feküdt. Ezt elhitte az első kezelőorvos, erre alapította a belső sérülésekről való diagnózisát és ily módon befolyásolta a későbbi kezelőorvosoknak diagnózisát. Dr. Merzbacher, a tübingai klinika főorvosa megállapította, hogy a molnár az előbbi orvosok által diagnosíizált betegségeken sohasem eshetett keresztül, mert különben azoknak gyors egymásutánja és halmozódása mellett erőteljes testalkata dacára is már rég tönkre ment volna. Dr. Merzbacher nagyon valószínűtlennek tartotta, hogy az illető egyáltalán leesett, mert még ha tényleg le is esett volna, akkor is ezeknek az eséseknek a következményei oly könnyűek voltak, hogy közvetlenül utánok tudott volna járni. Erre a tübingai tartományi törvényszék elitélte a molnárt hatrendbeli csalás és kétrendbeli csalási kísérlet miatt 4 évi fogságra. MUNKASVÉDELEM. x Utohangok a foszfor-tilalmi törvényhez. Irta: dr. Friedrich Vilmos főorvos, egyetemi m. tanár. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Eqyesülete részéről kezdeményezett mozgalom s az annak kapcsán kifejtett lankadatlan munkásság eredménye, hogy a magyar kormány is csatlakozott azon államokhoz, amelyek a sárga, illetve fehér foszfornak a gyufaiparban való eltiltását kimondó berni nemzetközi egyezményt már régebben elfogadták. A foszfor-tilalmi törvényjavaslattal a magyar szociál-politika egy újabb reformja valósult meg, melynek szükséges voltát — a többi között — az is igazolja, hogy ennek a reformnak megvalósítását egy oldalról sem ellenezték, még a leginkább érdekelt tényezők: a gyufagyárosok sem emelték fel ellene tiltakozó szavukat; sőt azt lehetne mondani, hogy éppen ezek nem; azonban a reformban való kényszerült megnyugvásuk még sem volt teljes, mert éppen egy hónappal azután, hogy a törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztették, a Magyarországi Gyufagyárosok Egyesülete megkezdte a látszólag veszélyeztetett érdekeinek megvédését célzó cselekvést és kérvénnyel fordult a képviselőházhoz teljes kárpótlást és még ezenfelül anyagi támogatást is kérve a tiJalom-okozta állítólagos veszteségért. A gyufagyárosok kérvényében felsorolt és a kárpótlás jogosult voltának bizonyítására felhozott indokok közül valamennyi csakis a törvényjavaslat felettébb szükséges volta mellett szól. Végre valahára ők is beismerik, — amit semmikép sem lehet elvitatni, vagy kétségessé tenni, — hogy a fehér (sárga) foszfor az emberi szervezetre káros hatású s hogy a jól berendezett gyárakban is fordul elő a »foszfor-nekrozis« néven ismeretes szörnyű betegség. Ónként értetődik tehát, hogy a kevésbbé jól és — amiből a legtöbb van — a rosszul berendezett gyárakban még inkább, helyenként pedig megdöbbentő számban (92 munkás közül 13) találhatók a foszforos gyufák áldozatai. »A megbetegedettek egy részének felgyógyulása biztosra vehető« — mondja a kérvény —- a másik része tehát s ezeket szerencsésebbeknek tartja a szakavatott vizsgáló, aránylag rövidesen elpusztul. Dicsekvően s majdnem kérkedően szól a kérvény arról, hogy a megbetegedett és sikeresen gyógyult munkások közül nem egy dolgozik ma is a gyufagyárakban; tényleg! A gyárakban tartott vizsgálataim alkalmával nem egy helyütt találtam eltorzított arcú, beszéd helyett tagolatlan hangokat hallató emberroncsokat, kik az őket pusztító munkát kénytelenek voltak folytatni, mivel a gyötrelmes betegségtől megnyomorítva, másutt nem találhatnak foglalkozást, pedig a foszfornekrózisban már megbetegedett, de gyógyult munkás nemcsak hogy nem mentes, hanem éppen még hajlamosabb az újbóli foszfor okozta megbetegedésre.