Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - A teljes munkahozadékhoz való jog

370 Munkásügyi Szemle hogy az ember természetével ellenkezik,1) meg nem állhatnak. Mert az embernek, mint termelési tényezőnek, öntudatát s természetét e tekintetben nem lehet változatlannak tekinteni. De miért beszélünk a teljes munkahozadékhoz való jogról, hiszen a jog feltételezi az ennek alapjául szolgáló törvényt vagy jogrendet. Az emberiség történetéből, vagy a bibliából pedig nem lehet jogot származtatni ?! Igaz! De a jog egyúttal igazságot is jelent, már pedig igazságot lehet a törvényen kivül is találni. Igazság az, hogy aki nem dolgozik, ne egyék, Olyan igazság az, amely az emberiség egy nagy részének s épen a kulturáltabb résznek erkölcsi felfogását s igazságérzetét fejezi ki, tehát az igazságból vont következtetés, a munkahozadékhoz való jogról szólni.2) Igazság, hogy az érték egyedüli termelője a munka, tehát az igazságból jogot származtatni lehet. Igazság, hogy az, aki valamely árút előállított, az árúnak hasznát is lássa. Igazság, hogy ha többen állították elő az árút, úgy mindannyian részesüljenek az árú hasznából. Arról nem beszélünk most, hogy milyen arányban. Csak arról, hogy az igazságérzetünknek ez esetben mi az alapja. Már Smith)3 felállította azt a tételt, hogy a természetes állapotban a termelés eredménye egyedül a munkáé. A gazdaságtan művelői ennek okát kutatva, azt abban a körülményben találták, mert a munka az egyetlen értéktermelő. A munka hozta létre a tőkét is.4) A munka tette értékessé a földet.5) Locke szerint a munka az, amely a föld értékének legnagyobb tényezője s anélkül bajosan érne el valamit, sőt a természet az ő véleménye szerint improduktív. Ricardo szerint is az árú értéke mindig arányban van az árúra fordított társadalmilag hasznos munkával. Az értékmérő tehát a munka. Nem akarok itt a szociálista tudósok egész seregére s különösen nem akarok Marxra hivatkozni, mert ezek bizonyítékai nem szoktak az ellenkező társadalmi osztálybeliekre hatni. Épen úgy, mint ahogy hiába bizonyítanám a munka értéktermelő hatását azzal, hogy ám művelje meg Esterházy a maga majd félmillió holdnyi területét maga s azután lássuk, hogy hány száz milliót ér? Az bizonyos, hogy a magántulajdonon alapuló társadalomban a teljes munkahozadékhoz való jog nem érvényesülhet, mert amíg valaki a termelési eszközök magántulajdonban tartása segítségével azokat elvonhatja az emberiség közös rendelkezése alól, addig a munkatermelte értéket is megtarthatja magának. A lehetőség és jog nem fedi egymást, tehát azzal, hogy valaki elvonhatja a mást illető hasznokat, még nem lett eljárása helyes. Arra a kérdésre, hogy miképen kellene a társadalmat részleteiben szervezni abból a célból, hogy a teljes munkahozadékhoz való jog érvényesüljön, nem kell kitérnünk.6) Az bizonyos, hogy a mai magántulajdoni rendszer a munka teljes hozadékához való jogának érvényesítését meggátolja, s ezért Rodbertus is, amikor a normál munkanap értékével, mint értékmérővel akarja a pénzt helyettesíteni, kénytelen a magántulajdonnak a termelési eszközökre való megszűnését feltételezni. A kérdésnek a mai viszonyok szempontjából való jelentősége azonban nem abban van, hanem abban, hogy meg van jelölve az a végső cél, amely felé a dolgozó társadalom haladni akar, amely irányban a nemdolgozókat visszaszorítani törekszik. A munkásság régen a munka eredményéből semmit sem kapott, sőt maga is tulajdonban volt; utóbb termeivényeinek kicsi részét kegyelemképen kapta, mikor jobbágy volt. Ma ezt a kicsi részt jogként követeli. A J) V. ö. Wagner. Grundlegung d. politischen Okonomie. I. 11. 1. *) V. ö. Menger: D. Recht aufd. vollen Arbeitsertrag. 91 1. 3) Wealth of Nations. I. VIII. fej. •") Proudhon: Résumé de la question sociale. Banque d'Echange. 67 1. 5) Bastiaí: Harmonies Economiques. 392 1. e) L. erre nézve Mengér: i. m. 157., 160., 169. s köv. 1.