Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A fiatalkorú munkások védelme

Munkásügyi Szemle 9 oly nagyok a feladatok, melyeknek megoldását vállalja a mai kereskedelemügyi miniszter — és utóvégre a feladatok nagyságával nőnek nemcsak az egyes emberek, hanem egész nemzedékek is. A foszfortilalom kimondása, az iparban alkalmazott nők éjjeli munkájának megtiltása után a legközelebbi szociálpolitikai feladatnak a fiatalkorú munkások védelmére kell irányulni. Nemzetfentartási szempontból nem elég az elhagyott gyermekeknek megmentése, korán túlhalmozott munkával alá lehet ásni a megmentett gyermeknek is egészségét, meg nem felelő munkával erkölcsét, bármelyikkel jövő boldogulásának alapjául szolgáló neveltetését. A magyar törvényhozásnak az elhagyott gyermekek védelmére eddig már kifejlett nagyszabású tevékenysége csak féleredményeket szolgáltathat, ha a munkára fogott gyermek testi és lelki épségének megóvásáról is nem gondoskodik. Kétszeresen szükségessé válik ez annak folytán, hogy a munkára fogott gyermekek és fatalkorúak száma hazánkban is mindinkább emelkedik és e szám még nagyobb emelkedésére van kilátás a nők éjjeli munkájának korlátozása folytán. Másrészt azonban azok a védelmi intézkedések, melyeket ipartörvényünk a gyermek, illetve fiatalkorú munkások védelmére már is felállít, éppenséggel nem elegendők. Nem volnának elegendők még akkor sem, ha azok végrehajtása kellően biztosítva volna. Igen, de tudjuk az iparfelügyelői jelentésekből, hogy a munkaadók még ezeket a minimális védelmi rendelkezéseket is az eseteknek mily nagy számában szegik meg, nem is szólva az eseteknek arról a bizonyára még nagyobb számáról, mely az iparfelügyelőknek tudomására sem jut, vagy mely fölött e nemcsak munkásvédelmi feladatokkal túlhalmozott tisztviselők szó nélkül napirendre térnek. De, mint említettük, magának a törvénynek rendelkezései sem alkalmasak a kiskorú munkás kizsákmányolásának megakadályozására. Az ipartörvény rendelkezései nem is érvényesülhetnek pl. azokban a foglalkozásokban, melyeket annak 183. §-a a törvény hatálya alól kifejezetten kivesz; nem érvényesülhetnek tehát pl. a háziiparban, a bányászatban és kohászatban és a közönséges napszámos munkában sem, amelyek közül pedig különösen az első oly nagy számú és végtelenül elszomorító példáit mutatja a fiatalkorúak túlmunkáitatásának, hogy törvényi beavatkozásról kellene gondoskodni ennek megakadályozása végett még az esetben is, ha magának az ipartörvénynek rendelkezései saját érvényességének területén kielégítőeknek bizonyulnának. Tényleg azonban sem az ipartörvény, sem annak végrehajtása nem állott eddig a fiatalkorú munkások védelme szempontjából feladatának magaslatán. Eltekintve a tanoncoktól, akikre nézve rendelkezései szintén nem kedvezőbbek, két szakaszban foglalkozik a törvény a fiatalkorú munkások védelmével: a 115. és 116. §§-ban. Az első szerint tiz éven aluli gyermeket egyáltalán nem, 10 évet meghaladott, de 12 évet még el nem ért gyermeket pedig csak az iparhatóság engedélyével szabad gyárakban alkalmazni. Az engedély, tekintettel a fennálló népoktatási törvényekre is, csak akkor adandó meg, ha az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazással megegyeztethetőnek mutatkozik. Kik a 12 éves kort meghaladták, de a 14 éves életkort még be nem töltötték, gyári munkában naponként csak 8 óra hosszat foglalkoztathatók. Oly ifjak pedig, kik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16 évet,még el nem érték, naponként csak 10 órai munkaidőre alkalmazhatók. Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig, tizenhat éven aluli gyári munkások általában nem alkalmazhatók, oly iparágaknál azonban, melyek üzése »éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne«, az iparhatóság — tekintettel a tanonc testi fejlettségére — megengedheti, hogy a 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fatalabb munkások a törvényileg megállapított munkaóráknak legfölebb felét (tehát legfölebb 5 órát), éjjeli munkában dolgozzák le. A 116. §. szerint pedig a