Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 4. szám - A polgári perrendtartás szociális szempontjai. 1.[r

108 Munkásügyi Szemle vonatkozó intézkedések haladéktalan teljesítését kell meghagyni (581. §.) és hogy határperben a bíróság az ítélet meghozatala alkalmával a szükséges határkitűzést azonnal foganatosítja (582. §.) — ezek az intézkedések már a serpenyőbe dobott kard példái — az agrár-érdekek oltalmazásaként. S végül még hadd említsem azt, hogy a bíróság az egyébként nem előzetesen végrehajtható ítéletét végrehajthatónak mondhatja ki és viszont, ha a kérelmező' valószínűvé teszi, hogy az intézkedés elmaradásából nehezen vagy egyáltalán nem pótolható, illetőleg nehezen megállapítható kára származnék. Hogy követeljen-e és kitől ily esetben biztosítékot, — ez is részben mérlegelésétől függ (416., 417. §§.). De nemcsak a per vezetésében: a per eldöntésében is tág tere van az érdekmérlegelésnek. A bíróság nemcsak valamely kárnak vagy elmaradt haszonnak menynyiségét, hanem mindenoly kövételés mennyiségét, amely bírói megállapítástól függ, legjobb belátása szerint szabadon állapítja meg, ha a felek részéről ajánlott bizonyítás megnyugtató eredményt nem nyújtott vagy eredményt előreláthatólag nem igér (271. §.). Járadékok és viszontszolgáltatástól nem függő más időszakos szolgáltatások iránt indított perekben az ítélet hozatala után lejáró szolgáltatásokra nézve az ítélet csak rebus sic stantibüs megdönthetetlen: a törvény módot ad a bár jogerős ítéletnek külön per útján való megtámadására, ha azok a körülmények, amelyek alapján a bíróság a szolgáltatás mennyiségét vagy tartamát megállapította, lényegesen megváltoztak (413. §.). A perköltség viselésére nézve felállított szabályok túlnyomóan a birós ág mérlegelésére bízzék, kit és mily összeg fizetésével terheljen meg (426-431., 434. §§.). Mindezek persze csak lehetőségek: konkrét tartalmukat az illető bírák lelkében visszatükröződő társadalmi felfogás adja meg. Ugyanaz a perjog szociálisan iskolázott, a társadalmi érdekek egyensúlyviszonyait ismerő biró kezében milyen másként működik, mint az olyanéban, aki a peres kérdést a maga szűk béka-perspektívájából nézi, abból a nyárspolgárias individualizmusból, melynek legfőbb ideálja a mathametikai egyenlőség! A mai tapasztalatok e részben nem éppen rózsásak: sok mindenféle körülmény, az iskola, a munkával való túlhalmozottság, a gazdasági helyzet, a származás, az érdekközösség hozza magával, hogy a birói Ítéletekben hiába keressük a szociális igazság iránti érzék nyomait s hogy ennek folytán ezek a mérlegelések rendszerint csak az individuális igazságosság mértékét közelítik meg. A biró hathatósabb és szabadabb közreműködése a tényállás megállapítása körül még mindig elég tág teret hagy fenn a fél perbeli rendelkezése számára. Már maga a per megindítása is a fél rendelkező ténye; csak a házassági per keretében emlékezik meg a Prtts. egy esetről, amelyben a bíróság a kereset megindítására a félnek záros határidőt tűz (685. §.). De előfordulhat ez, igaz, vagyonjogi ügyben is. További rendelkező nyilatkozat a beismerés, az egyezség, a pernek vagy egy vitás kérdésnek eskütől, vagy az utóbbinak birói döntéstől való feltételezése, az eskü elengedése, illetéktelen bíróságnak való alávetés, választott bíróság kikötése stb. Mindezeket a Prtts. is meghagyja a fél rendelkezése alatt. Azonban csak vagyonjogi perben. A személyjogi pert a Prtts. nagy mértékben az officiositás elve szerint kezeli. Csakhogy persze személyjogi per alatt csupán a házassági pert, a születés törvényességének megtámadása iránti pert és az ú. n. látszólagos per«-eket (gyámság, gondnokság alá helyezés és hasonlók, holttányilvánítás) érti. Ezek a személyjogi perek pedig a vagyonos társadalmi osztály privilégiumai. Míg ellenbe i azok a személyi érdekek, amelyek a társadalom minden tagjának s tehát a vagyontalan néposztálynak is elsőrendű érdekei, a vagyonjogi perre vonatkozó szabályok szerint nyernek túlnyomó részben elbírálást, s tehát nélkülözik az officiositásban rejlő