Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 4. szám - A polgári perrendtartás szociális szempontjai. 1.[r

Munkásügyi Szemle 109 nagyobb biztosítékot, s nélkülözik a személyjogi per számára rezervált törvényszéki hatáskört is. Mikép történik ez? Nem-vagyoni per és nem-vagyoni érdekoltalom legkevésbbé sem kongruens fogalmak, sőt éppen a legszorosabb értelmű nem-vagyoni érdekek — élet, testi épség, egészség, becsület, jó hirnév, [erkölcsiség — oltalma nagyrészben a vagyoni per keretében játszódik le. Jelesül a kártérítési perek azok, amelyek ez érdekek sérelme fejében járó elégtételt kikényszeríteni vannak hivatva ; de más perekben is, akár támadáskép, akár kifogáskép, akár viszontköveteléskép, fel-fel bukkannak e személyiségi érdekek. Erre a legjobb példa a szolgálati szerződésből folyó per, melyet akár a munkaadó indít a munkavállaló ellen, akár megfordítva, a kereset rendszerint pénzbeli marasztalásra irányul — tehát a Prtts. szerint par excellence vagyonjogi per, — s mégis a munkavállaló legszemélyesebb érdekei, mindazok, amelyeket az imént említettem, lehetnek a per közvetlen tárgyai. Gondoljunk csak pl. balesetből folyó kártérítési perre, vagy a felmondási időre eső bér iránti perre, ha a szolgálat elhagyását a munkavállaló testi épsége, erkölcsisége tette szükségessé stb. S egy másik igen találó példa a lakbérszerződés viszonyából származó per, mely vagyonjogi köntösben a bérlő legfontosabb személyiségi érdekeit — egészségét, vagyoni biztonságát — volna hivatva megoltalmazni. Végül pedig meg kell emliteni ebben az összefüggésben a tartási pereket s a törvénytelen gyermekek atyjának megállapítása iránti pereket, mely utóbbiakat a Príts — személyjogi természetük nyílt elismerése daczára — a vagyonjogi per szabályai alá utal (701. §.), míg a tartási perben legalább külsőleg megvan a vagyonjogi mez, a mely alatt azonban a legéletbevágóbb társadalmi és személyiségi érdekek rejtőznek. Mindezek a perek persze a Prtts. szempontjából mint vagyoni perek tesznek számot s nem osztoznak a nem-vagyoni perek privilegizált helyzetében. S ez a pont is egyike azoknak, amelyeken a napirenden levő társadalmi küzdelmek legnagyobbika, a munkáskérdés, érintkezik a Prtts. körével. Vájjon meg fogja-e kapni a munkavállaló az ő személyes érdekeinek azt a fokozottabb oltalmát, melyet a nem vagyonjogi per nyújt ? Nem fogja megkapni. A Prtts. (1. §. e) pont) igazi kapitalisztikus felfogással a pertárgy értékére való tekintet nélkül a járásbíróság hatáskörébe utalja a szolgálati szerződésből a munkaadó és munkavállaló közt felmerülő összes pereket kivétel nélkül. Akár tehát munkabérét perli a munkavállaló, akár a munkája közben őt ért balesetből eredő oly kárát, melyért a munkaadó felelős; akár a szolgálati szerződés betartására akarja őt köteleztetni, pl. hogy a munkavállaló egészségének, testi épségének, erkölcsiségének oltalmára szolgáló intézkedéseket tegyen, berendezéseket létesítsen stb. — mindez, az értékre tekintet nélkül, a járásbíróság elé tartozik. Vájjon oly egyszerűek ezek a kérdések ? Vájjon nem-e kívánnak meg az átlagos biró látókörét talán túl is haladó életismeretet, szociális érzéket, tapasztaltságot és elfogulatlanságot ? Ha ugyanezt az intézkedést a sommás eljárásról szóló törvény vette volna fel, azt mondanám: a munkavállaló érdekében a gyorsabb eljárást választotta a törvényhozó. De amikor a Prtts. a szóbeliséget megvalósítja az egész vonalon; amikor az értékhatár tetemes felemelésével a munkát már ma is alig győző járásbíróságot túlterheli ; amikor ezért egész kétségtelen, hogy hosszú időn át a törvényszéki eljárás lesz a gyorsabb, amellett hogy nyilván az alaposabb is: nem hihetünk ez argumentum komolyságában. Pedig ez az egyetlen, amit az indokolás felhoz. De van még tovább is — s ennek már a fele sem tréfa. Annak folytán, hogy a törvény e követeléseket a járásbíróság elé utalja: azok 50 K-ig a községi bíráskodás alá kerülnek (Prtts. 758. §.), annyiban, amennyiben a kereset tárgya készpénz fizetése vagy munka teljesítése. A járásbiró tehát