Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Új ipartörvény Szerbiában

102 Munkásügyi Szemle Bányatárspénzíárak tagjai igényük érvényesítésénél az 1907: XIX. t.-c. 82. §-ában foglalt előfeltételeket nem tartoznak igazolni. A m. kir. Cuvia 1910, december 15-én kelt 3280/910. P. sz. ítélete. í télét: A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a felperes kártérítés iránti keresetével abból az okból, hogy az 1907 : XIX. t.-c. 82. §-ának első bekezdésében említett feltételek fennforgását nem igazolta, el nem utasítható, ennélfogva a másodbíróság ítéletének a perköltség iránt intézkedő részét hatályon kivül helyezve a másodbíróságot az elsőbíróság ítéletének érdemi felülvizsgálására utasítja. A felperesi képviselő felebbezési munkadíját saját fele ellen a kir. Kúria 22 koronában állapítja meg. Indokok: Az 1907: XIX. t-c. megalkotásának alapul szolgált kormányjavaslatnak az 1 — 3. §-okhoz fűzött indokolásában egyebek közt a következő kijelentések foglaltainak : »A törvényjavaslat 3. §-a szerint a bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemek alkalmazottai a bányaíársládának küiönieges szervezetében az eddigi módon lesznek biztosíthatók. A bányatársládának ez a különleges helyzete azok több évszázados múltjában és a történeti fejlődés által előidézett különleges alakulatában találja magyarázatát. Ezen változtatni a törvényjavaslat keretében azért nem mutatkozott célszerűnek, mert a bányatörvény megalkotása küszöbön van, melyben e munkások biziosítás ügye szintén szabályoztatni fog.< Az is tudvalevő, hogy az idézett törvény javaslatának az országgyűlés részéről történt tárgyalása alkalmával a képviselőház és a főrendiház országos határozatában hivták fel a pénzügyi kormánvt arra, hogy: >A bányatárspénztárak szervezetének szabályozása végett lehetőleg rövid időn belül a tervezeti új bányatörvény keretében, annak az elvnek szemelőtt tartása mellett terjesszen elő javaslatot, hogy a bányamunkások betegség- és baleset esetére legalább is az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak befegségés baleset esetére való biztosításáról szóló törvényben megállapított járadékok és segélyezések mérve szerint biztosíttassanak. S magának az 1907 : XIX. t.-c. 3. §-ának utolsóelőtti harmadik bekezdésében ki van mondva; hogy : >A bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemekben alkalmazottak e törvény XIÍÍ. fejezetében megjelölt módon és szervezetben biztosíttatnak«, az idézett törvény imént felhívott XíII. fejezetében elhelyezett 154. §. pedig akként rendelkezik, hogy : >A bányatörvény alapján létesített és az e törvény 155. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelő bányaíársládák, úgyszintén a fennálló dohánygyári betegsegélyző pénztárak tagjai nem kötelesek a betegség- és baleset esetére való biztosítás céljából az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárba belépni, kivéve, ha a bánya, illetve dohánygyári szolgálatból kilépnek és oly foglalkozásra térnek át, mely őket az országos pénztárnál való biztosításra kötelezi.« Ezeket egybevetve minden kétségen kivül áll, hogy habár az 1907 : XIX. í.-c. 3. §-ában 1. pontjában megállapítást nyert is az, hogy a bánya- és az ott felsorolva levő egyéb üzemekben alkalmazottak balesetbiztosítási kötelezettség alá esnek, mégis a bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemeknek oly alkalmazottaira, akik a bányatörvény alapján létesített és az előbb idézett törvény 155. §-ában körüiirt alapszabályokkal állott bánvatársasládának tagjai az 1907 : XIX. t.-c. rendelkezései ki nem terjesztettek, hanem ezeket illetően mindazokra a kérdésekre nézve, hogy az ilyen alkalmazottak az alkalmaztatásuk ideje alatt megbetegedésük és az üzem körében szenvedett balesetük következtében segélyt és illetve kártalanítást kitől, mily mértékben és mily feltételek mellett igényelhetnek ? a törvényhozás további intézkedéséig a korábbi jogállapot minden változtatás nélkül fenntartott. Ezekből nyilvánvaló, hogy az 1907 : XIX. t.-c. amit egyfelől nem rótt új terhet az olyan bányaüzemi alkalmazottaknak munkaadóira, amely bányaüzemeknél a bányatörvény alapján létesített bányatársládák léteznek, úgy nem is részesítette őket az alkalmazottaik részéről velük szemben kárigényük tekintetében a korábbi jogtól eltérő valamely kedvezésben ; másfelől pedig amint nem jutottak a íárspénztár tagjaiként szereplő bányaüzemi alkalmazottak a szóbanforgó törvény által eddigi joguknak valamely kiterjesztéséhez, úgy korábbi jogaik sem szenvedtek megszorítást. Mindezekből következik, hegy az alperes és a felperes jogviszonyára az 1907: XIX. t.-c. általában ki nem terjedvén, nem alkalmazható a balesetet szenvedett alkalmazottal szemben annak a törvénynek az alkalmazott joga érvényesítésé-