Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Új ipartörvény Szerbiában

Alunkásügyi Szemle 99 adók nevében (kik szívesen fizetnének munkásaiknak tisztességes bért) követelik a bérminimum törvényes rendezését, hogy így a szennykonkurrencia és a nagy árúházak üzelmei ellen védelmet nyerjen a tisztességes munkaadó. Nálunk az otthonmunka még szervezetlen. De a nyomor ama kongresszusán mi is méltóan lehettünk volna képviselve és aktuálisak nálunk is azok a munkásvédelmi kérdések, melyek otí fölvettettek. Gyermekvédelem a német büníeíőnovellában. Második olvasásban foglalkozik most a német birodalmi gyűlés a büntetőtörvény reformjával. A gyermekvédelemről szóló paragrafus fogházzal (legalább két havival) sújtja azt, ki a gondjaira bízott 14 évnél ifjabb, vagy betegség, illetve törődöttség folytán védtelen személy ellen kegyetlen bánásmód útján testisértést követ el. A bizottság a védett kor határát 18 évben állapította meg és kiterjesztette a szakasz védelmét a tettes háztartásához tartozó összes ifjúkori személyekre ; a szavazásnál ezeket a módosításokat a birodalmi gyűlés is elfogadta és a tényálladékot úgy határozta meg, hogy a szakasz rendelkezései szerint büntetendő a testisértés, ha kegyetlen vagy rosszakaratú bánásmód folytán állott elő. Elvi jelentősége is van ennek a határozatnak. Egyik tünete ama felfogás térhódításának, hogy a fiatalkorú ember 12 és 14 éves korában sem képes még nélkülözni a törvény oltalmát. Amiből az következik, hogy ezt a törvényes védelmet ki kell terjeszteni a fennálló jogáilapoftal szemben más irányban is. így nagyon közelfekvő lesz, hogy a munkásvédelmi törvényhozásnak az ifjúkori munkásokra vonatkozó rendelkezéseit is kiterjesszék a 18-ik életévüket még el nem ért összes munkásokra. Orvosi szempontból ez föltétlenül jogos volna. A szervezet fejlődése még 18 évvel sincs befejezve. Erkölcsi szempontból pedig az ifjúkori munkás munkájának szokásos kihasználása igen gyakran miben sem különbözik a ^kegyetlen vagy rosszakaratú bánásmód folytán beállott testisértés«-től. A községi munkanélküliség elleni biztosítás a berlini képviselőtestületben. A berlini képviselőtestület szociáldemokrata frakciója javaslatot készített a munkanélküliség elleni biztosításról. A javaslat a szakszervezetek úíján kívánná a biztosítást megvalósítani és pedig olyképen, hogy a szervezeteknek az általuk kifizetett segélyösszegek 50%-át adná a község hozzájárulásképpen. Azon munkások részére, akiknek nincs szakszervezetük, a város létesítene egy biztosító pénztárt. Ezen pénztárba a rokkant biztosítási járulék-osztályok szerint fizetnék a tagok a járulékot és pedig az 1. és 2. osztály tagjai heti 20 pfenniget, a 3., 4. és 5. osztály tagjai heti 30 pfenniget. Ennek ellenében 62 heti járulékfizetés után 60 hétköznapon át napi 1 M. segélyre volna jogosultságuk. A képviselőtestület ülésén a tanács képviselője arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a kérdést a német városok egyetemének kell megoldani s azért a városok kongresszusához kell azt áttenni. A javaslat egyelőre bizottsághoz utasíttatott. A francia ruházati háziipar nőmunkásainak védelme. A Conseil supérieur du Travail 1910. évben törvényjavaslatot dolgozott ki a ruházati háziiparban alkalmazott nőmunkások védelméről. Legfontosabb rendelkezése a javaslatnak az, hogy a bérminimumot megállapítja. Általános elvként mondja ki, hogy a ruházati iparban alkalmazott nőmunkások legkisebb bére meg kell hogy feleljen a nem külön képzettségű más szakmabeli munkásnők helyben szokásos bérének. A hatóság dolga ezen az alapon megállapítani a bérminimumot; ezt kellő módon, falragaszok, fali táblák útján tudtára kell hozni az egész érdekeltségnek. Bérviszályok esetén az iparhatóság a Conseil des prudhommes ítélkezik. Aki a bérminimumnál kevesebbet fizet, vagy levonások útján csökkenti le a bért a minimum alá, az kárpótlással tartozik a munkásnőnek és ezenfelül rendőri úton is büntettetik. A bérminimum megállapítása és a bértábla kötelező kifüggesztése — ezek elég hathatós intézkedések. Érdekes, hogy Franciaországban a bérhivatal intézményét a háziipar védelmét célzó törvényjavaslatnál elejtették és az ipari bíróságra bizzák a döntést. Mentő- és egészségügyi berendezések az angol bányászatban. 1910. évi augusztus hó 3-án hozott törvény felhatalmazza az államtitkárt, hogv elrendelje az általa szükségesnek tartott mentő- és egészségügyi berendezések beszerzését és külön mentő- és egészségügyi személyzet kiképzését az összes bányaüzemekben, vagy egyes kategóriáiban a bányaüzemeknek. Az ily rendelet szövegét mielőtt hatályba lép, közzé kell tenni, hogy az érdekeltség 30 napon belül beterjeszthesse, ellenvetéseit Az államtitkár ezeket az ellenvetéseket figyelembe veheti, de vissza is utasíthatja.