Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Új ipartörvény Szerbiában

98 Munkásügyi Szemle Küzdelem a munkanélküliség ellen. A munkanélküliség elleni küzdelem magyarországi bizottsága január hó 30-án Földes Béla elnöklésével ülést tartott, amelynek tárgya: a párisi nemzetközi értekezlet és Magyarország csatlakozása a munkanélküliség elleni küzdelem nemzetközi egyesületéhez volt. Ferenczi Imre dr. tett jelentést az 1910. évi szeptember hóban Párisban tartott nemzetközi értekezlet lefolyásáról, valamint az ott létesített nemzetközi egyesület szervezési munkáinak jelenlegi állásáról. Az egyesület célja az alapszabályok szerint : a munkanélküliség elleni küzdelem nemzetközi szervezése. E cél megvalósítására a következő eszközöket kívánja igénybe venni: nemzetközi titkárság felállítását, nemzetközi gyűlések rendezését, a munkanélküliség speciális problémáinak kutatását, erre vonatkozó adatgyűjtést, tanulmányok és állandóan megjelenő értesítések közreadását. Az értekezlet elhatározta, hogy eleget téve a nemzetközi titkárság felhívásának, a magyar bizottság tagjai egyelőre a nemzetközi egyesületbe lépnek be és ennek gyűjtenek tagokat. Minthogy legalább tíz tag belépése esetén minden nemzet képviselői külön országos egyesületté tömörülhetnek, az értekezlet hosszabb vita után letárgyalta a lehetőleg mielőbb létrehozandó magyar fiókegyesületnek az előadó által kidolgozott alapszabályait is. A nemzetközi egyesületbe való belépés iránti nyilatkozatokat, valamint az egyénekre nézve legalább 10 frankot, jogi személyekre legalább 25 frankot, hatóságokra nézve legalább 50 frankot tevő tagdíjat Ferenczi Imre dr. szociálpolitikai szakelőadó (IV. Városházutca 16. sz.) címére lehet küldeni. A német otthoni munkás kongresszus f. évi január hó 12-én tartatott Berlinben az egész érdekeltség tömeges részvétele mellett. Ré?ztvettek a hatóságok, több mint 360 munkás-küldött, számos egyesület és 17 munkaadószövettség. A főelőadó Wilbrandt tanár volt, ki reámutatott arra, hogy már több német törvény is foglalkozik az otthoni munkások helyzetével, de sem a már fennálló törvényes rendelkezések, sem a most a birodalmi gyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok a háziiparról, a munkakamarákról és a munkásbiztosításról sem lesznek képesek komolyan segíteni a nyomorgó otthoni munkásságon, mert óvatosan elkerülik a munkabérek kérdésének rendezését. Az otthonmunkáért fizetett bér nagysága továbbra is ki van szolgáltatva a korlátlan versenynek s a személyes önkénynek, a kényszerhelyzet, a tudatlanság és a »szociális könnyelműsége kihasználásának. Állami munkásvédelem az otthoni munkásokra komolyan csak úgy képzelhető el, hogy a botrányosan alacsony, túlmunkára és egészségellenes munkaviszonyokra kényszerítő bérek méltányosan felemeltetnek. Érre úgy volna mód, ha a munkakamarák feladatai közé soroltatnék, hogy az otthon munka bérek rendezésénél közreműködjenek. Feltétlenül szükséges, hogy a javítások, melyeket a bizottsági tárgyalások folyamán a javaslatokon eszközöltek, így a háziiparról szóló javaslat ama rendelkezése, hogy a bértáblák és bérkönyvek kötelezők legyenek, a munkakamara-javaslaiban az a rendelkezés, hogy a szakegyesületek tisztviselői is választhatók legyenek, a kamarákba tehát a munkásság leghivatottabb képviselői bekerülhessenek — törvényerőre is emelkedjenek. A szociális törvényjavaslatokra vonatkozó egyéb kívánságait a kongresszus a következőkben foglalta össze: Az otthonmunkára kötelezővététessék a lajstromok vezetése ; az iparfelügyelet terjesztessék ki az otthonmunkára, egészségügyi védőintézkedésekről történjék gondoskodás, kivételek csak igazán sürgős esetekben engedélyeztessenek, a bértáblák kifüggesztése kötelező legyen, a munkás hibáján kivül beállott időmulasztásért az árú elhozásánál és szállításánál a munkaadó kárpótlással tartozzék. Terjesztessék ki az otthonmunkára nemcsak a beteg-, hanem a baleset- és rokkantbiztosítás is. Nagy figyelmet keltett Askwithnek, az angol kereskedelemügyi minisztérium főhivatalnokának a kongresszusnak átengedett jelentése, melyben reámutat az angol bérhivatalok eredményeire és hangsúlyozza, hogy az angol törvény is csak úgy ért valamit, hogy a kivitelben nagy ügyesség és nagy szervezőtehetség érvényesült. A munkásképviselők által bizonyítékok — készárú és bérszámlák — felmutatása mellett szóvá tett bérviszonyokmegdöbbentőek. Még a szakembert is megdöbbenthették a bajor kosárfonóipar és az érezhegység játékiparának a bérviszonyai. A sziléziai takácsok — Hauptmann hiába irta a »takácsait« — a dohánymunkások, a konfekezió-munkások munkaviszonyai a legsúlyosabb és legvigasztalanabb nyomor képét adták. Ezekben az iparokban akárhány esetben a munkíscsalád annak dacára, hogy feleség és a gyermekek is megfeszültén dolgoznak és a napi munkaidő 14—15 óra, nem keres többet heti 6—8 márkánál. Ilyen viszonyok között igazán nem volt meglepő, hogy a női szabók németországi munkaadószövetsége is hivatalos formában közölte a kongresszussal, hogy ama munka-