Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A női bérmunkások egészségügye

Munkásügyi Szemle 93 esetek számában. Végül pedig, ha az említett jelentés XXV. számú mellékletét, mely a »Keresetképtelenséggel járó betegségi eseteket a tagok korával« összeveti, szemügyre vesszük, akkor a női elem általánosan nagyobb morbiditását éppen azon korcsoportban látjuk beigazoltnak, melyben tapasztalat szerint a nők ipari munkát vállalnak és teljesítenek. Az idevágó számok a következők: Korcsoport Keresetképtelenséggel járó betegségi esetek százalékokban 0—14 év férfiak: 3'2°A> nők: 6'5ü/» tehát -f 3'2°/o 15—19 « « 16'5°/o « 27"0°/o « + 10'5ü/o 20—24 « « 15-l7o « 19-8ü/o « -f 477o Hogy ezen számok mindenben a valódi viszonyokat fedik és hogy a nők magasabb morbiditása már országszerte nyilvánul, azt azon számok is igazolják, melyek a betegségi napokat és eseteket, törvényhatóságonként, az átlagos taglétszámhoz viszonyítva bemutatják. Az idevágó XXIX. sz. melléklet főbb eredményei ugyanis a következők: Törvényhatóság Betegségi esetek száma %-ban. férfi: nők: a) Duna balpartja . . . 33'27o 43-67o tehát + 1047o 10'0°/o b) Duna jobbpartja . 2777o 3777o » 1 -r 1047o 10'0°/o c) Duna-Tisza köze . . 40*9°/o 37-l°/o — 3"87o d) Tisza jobbpartja . . . 31-97o 32'6% > + 0-57o e) Tisza balpartja . . . 27-1° 0 31-3°/o » + 4'27o /) Tisza-Maros szöge 30*0°/« 44-37o » + 14-37o ff) Királyhágón túl . 27'1% 47"3°/o > + 20-2°/o Országos főösszeg : férfi: 34'67<> nők : 38'47<> tehát + 3-87o Ugy tartjuk, hogy ezen számokhoz bővebb kommentár nem is szükséges. Mindennél világosabban igazolják, hogy a magyar női bérmunkások nemcsak gyakrabban betegesznek meg, mint a velük ugyanazon társadalmi viszonyok és feltételek között élő férfiak, hanem hogy náluk a betegedési tartam is a férfiakénál jóval hosszabb. Hogy pedig ezen sajnálatos jelenség mennyi anyagi károsodással, mennyi testi-lelki szenvedéssel és nyomorral jár, mennyi munkáscsalád jólétét feldúlja: e folyóirat olvasói előtt közelebbi magyarázatra nem szorulhat. A munkásnőket az ipari üzemekben fenyegető egészségellenes kockázatokat és veszedelmeket két csoportba osztják. Az egyikbe tartoznak azok, amelyekről legalább eddigelé semmiféle nagyobb affinitiót a nők sajátos szervezetéhez még nem sikerült kimutatni, de amelyek a gyárakban alkalmazott nőket már azért is súlyosabban érintik, mivel ők természettől fogva kisebb ellentállóképességgel és munkabírással rendelkeznek. Ide tartoznak a műhelyek egészségellenes berendezéséből (nedves, rosszul szellőztethető, porral telített levegő, magas hőfok, állandó mesterséges világítás), a túlhosszú vagy szabályozatlan munkaidőből eredő ártalmak. Más elbírálás alá esnek a második csoportbeli ártalmak, melyek közvetett vagy közvetlen módon a nők életében oly nagy szerepet játszó nemi és ivarszerveket érik. Ide tartoznak az ólom és származékai, a dohánypor, a dinitrobenzol, nafta és szénkéneny. Ők valamennyien — eddig ki nem derített módon — a méhet, de különösen a »teherben lévő« méht károsítják és mint az idevágó gondos megfigyelések és tapasztalatok kiderítették, igen gyakran a terhességnek időelőtti befejezésére vagy megszakítására vezetnek. Dr. Lewy bécsi orvos már 1873-ban közzéadott »Die Derufskrankheiten der Bleiarbeiter« című munkájában utal az ólomnak eme hatására és már számos példával illusztrálja, hogy még a különben egészséges nő, ha ólombeteg férjétől teherbe jut, rendesen holt magzatokat szokott szülni. Hasonló tapasztalatokat gyűjtöttek dr. Kaup, dr. Ballaut. Utóbbi »Influence du saturnisme sur la marche de la grossesse, le produit de la conception et rallaitement« című tanulmányában az ólomnak a terhes nőkre való káros