Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A női bérmunkások egészségügye

94 Munkásügyi Szemle befolyását nagy alapossággal fejtegeti és joggal hangoztatja, hogy az ólommérgezés elleni küzdelmet nem csupán a már élő, hanem még inkább a jövő nemzedék érdekében kell felvenni. Hogy a napjainkban nagyon elterjedt varrógép melletti állandó ülés és az altest rezgése, adott körülmények között, a terhesség időelőtti megszakítására vezettek, azt Falk »Náhmaschinenarbeit und Plattén, ihr Einfluss auf den weiblichen Organismus« (Therapeutische Monatshefte 1901) című dolgozatában említi és ezért feltétlenül igazat kell neki adni, amidőn a villamoserővel hajtott varrógépek általános behozatalában látja a legmegfelelőbb védekezési módot és a villamos varrógépek kötelező használata mellett kardoskodik. És csupán teljesség kedvéért említjük fel itten, hogy más szerzők (Strassmann: Körperliche Erschütterung und Frauenleiden« árztliche Sachverstándigen-Zeitung Nr. 22 Jahr 1906) a varrógépen való dolgozás káros voltát azon nőknél észlelték, akik ivarszervi lobokban szenvedtek és azért az oophoritis, salpingitis és méh körüli lobokban szenvedő nőket a varrógéptől eltiltandóknak mondják. De nemcsak a huzamos ülés, hanem a munkaközben való állandó állás is károsíthatja a munkásnőket. Idevágó megfigyelések főleg a vasalónőkre vonatkoznak, akik nemcsak korán lúdtalpat, alszáraikon visszértágulásokat és fekélyeket kapnak, hanem ezenfelül a »bélsülyedés« (enteroptosis) és a 6a/-oldali »vándorvese« közismeretesen igen kinos megbetegedéseiben szenvednek. A bélsülyedés és baloldali vándorvesét különben a szabásznőknél is észlelték már. Keletkezésüket úgy magyarázzák, hogy eme munkásnők állandóan balkarizmaikat összeszorítják, illetve a kelmék szabásánál a bal hasüregbeli nyomást növelik, ami a lazán beágyazott baloldali vese lazulását, sőt vándorlását eredményezheti. Idevágó érdekes megfigyeléseiről számol be dr. Morgoniner berlini orvos »Die Krankheiten der in der Wáschefabrikation bescháftigten Arbeiter« című munkájában. Ezen, szerző szerint a vasalónők igen gyakran még a jobb kar nyujtóizmainak sajátos betegségében (myositis) és ugyancsak az ujjkúpidegeinek igen fájdalmas zsábáiban is szenvednek, melyek miatt sokszor álom sem jöhet a szemükre, úgy, hogy ők más foglalkozás után is kénytelenek nézni. Annál örvendetesebb, hogy a technika haladása, nevezetesen a gázvasalók behozatala ezen fájdalmas betegségek számát is apasztotta, ami arra enged következtetni, hogy az említett annakelőtte gyakran észlelt ideg- és izombeli elváltozások bizonyára az annakelőtte használatos nehéz vasalók általi nyomásnak voltak következményei. Az ipari foglalkozással kapcsolatos helyi /^érbántalmak igen gyakoriak a kalapkészítőknél, akik a kemény nemez-, illetve szalmafonatok varrásával elfoglalva, a tűt tartó^ ujjaikban »varrógörcsöket« és egyéb fájdalmas betegségeket kapnak. És ugyancsak hasonló betegségi tüneteket észlelt Kostial a dohánygyári női munkásoknál, aki »Statistisch-medizinische Studie über die Sanitátsverháltnisse der weiblichen Bevölkerung der k. k. Zigarrenfabrik in Iglau« című, még 1868-ban megjelent munkájában megemlíti, hogy a női dohánygyári munkásoknál feltűnően gyakori sexualneurastheniás bántalmak bizonyára a dohányporral telített levegővel kell hogy álljanak összefüggésben. Ezen szerző számszerű adatokat is ad arról a meglepően nagy betegedési arányról, mely a dohánygyári munkásnőknek ivarszervi megbetegedéseit illetőleg lennének észlelhetők. Szerinte ugyanis 100 női gyári munkás közül 0'63 szenved női betegségekben, a dohánygyári munkásnőknél ellenben 100 egyénre már 1'04 női betegség jutna. Habár az eddig felsoroltak is már eléggé bizonyíthatják azt, hogy a nők az ipari munkával járó egészségellenes kockázatoknak mily nagy sokféleségének vannak kitéve: mindamellett csak nagyon jogos a feltevés, hogy a munkásnőket veszélyeztető ártalmakat és azok következményeit is a maguk teljességében még távolról sem ismerhetjük mindaddig, míg az alsóbb néposztályokban mélyen gyökeredző babonát, az orvosoktóli irtó-