Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A női bérmunkások egészségügye

92 Munkásügyi Szemle Már egymagában ezen számok gondolkodóba ejthetik a hozzáértőket. Pedig ezenfelül csak akkor tárul fel előttünk a női munkáselemet környező veszedelem igazi nagysága, ha megtudjuk, hogy éppen az úgynevezett »veszélyes« vagy y>egészségellenes« iparágakban mily ijesztő nagy hányadosát a munkásoknak adják a női alkalmazottak. Az idézett statisztikai felvétel idejében ugyanis: Női munkás volt A tüdőbánta/makra hajlamosító cement-iparban 330% » » » gyapjú- » ... — ... 45'6% » » » len- és kender-gyártásnál... ... 6V7°/o •» » » papirosárú- » - 79 '4% » » » dohány- > — — 92'7°/o Az ólommérgezésre vezető pipakészítésnél ... 291% » » » kő-edény- és porcellángyártásnál 23'5% > » > üveggyártásnál - 20"0% » » » gombkötő zsinór-gyártásnál ... 84'9% » » > művirág- és dísztollgyártásnál 92'3% > > » esernyő és napernyő-készítésnél 50"0% > » » nyomdaiparnál ... — ... 30"5% A foszfor-nekrozisra » gyufagyártásnál ... 55'4% A nafta- és kénszénenymérgezésre vezető ruggyanta-gyártásnál 42'3% A higanymérgezésekre vezető elektrotechnikai czikkeknél .... 26'6% » » » szücsiparban— ... — ... ... 17'8% A dinitrobenzol-mérgezésekre vezető robbanószer- és lőporgyártásnál —. ... — 14'0% Mivel pedig a szóban forgó statisztikai felvétel minden kétséget kizárólag azt is igazolta, hogy ugyanazon iparágakban, amelyekben a női munkások meglepően magas százalékával találkoztunk, egyúttal az ifjúkori munkások arányszámai is megdöbbentően nagyok1) közelfekvő és jogos a következtetés, hogy a magyar gyáriparban jelenleg éppen a fiatalkorú nők nagymérvű alkalmaztatásával, hogy ne mondjuk kihasználásával állunk szemben. V/égül pedig mint ugyancsak jelentőségteljes ténykörülményt kell felemlítenünk itt azt is, hogy az összes alkalmazott felnőtt női munkások 39'9°/o-a (= 18747) férjes, tehát azon családi állapotban volt, amely már az anyaságba jutás vagya lehetőségére való tekintettel, követelné, hogy a nők a legmesszebbmenő oltalomban részesüljenek és a többé-kevésbbé minden ipari munkával járó kockázattal szemben védve legyenek. Amint a fentiekben nem okozott nehézséget számszerű bizonyitékait adni annak, hogy a magyar üzemekben — tekintet nélkül azok egészségellenes voltára — nagy mérvben alkalmazzák a női munkaerőt, épp oly könnyű számszerűen kimutatni azon károsodásokat is, melyek ezen sajnálatos jelenségből folynak. Honi statisztikánk közismeretes fejletlensége ugyan kizárja azt, hogy az idevágó kórképeket részletesen is felsoroljuk, ám azon adatok is, melyeket itt alább sorakoztatunk, kell hogy meggyőzzék a t. olvasót arról, hogy a nők korlátlan foglalkoztatása máris érezteti káros következményeit nálunk! Ezen adatok pedig a következők: Az Országos Munkásbiztosító Pénztár nemrégiben közreadott, az 1909. évre vonatkozó jelentésében foglalt XV. számú statisztikai melléklete szerint, az összes magyar pénztáraknál a keresetképtelen férfi betegekre a betegség esetére biztosítottak évi átlagos számának l*5"/t>-a, ellenben a nőkre már /'7J/o jutott! És míg ugyancsak 1909-ben az összes pénztárainknál a férfi tagok betegségi napjaiból egy-egy férfira 5'5 betegségi nap jutott, addig egy-egy nőre már 7'5 betegségi nap esett. Továbbá míg az ismételt betegségi esetekből a férfiakra (viszonyítva a betegség esetére biztosítottak évi átlagához) 34'6u/o jutott, addig a nők már 38*4ü/o-ban részesedtek az ismételt betegségi 0 A kő-, föld-és üvegiparban 8-9/o, a faiparban 7*l°/o, a bőriparban 8.l"/°> fonó- és szövőiparban lí'ío/o, ruházati iparban 7.0/o, papíriparban 12-9°/o-ot tett ki íS-ik életéves alúliak száma!