Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A női bérmunkások egészségügye

Munkásügyi Szemle 91 SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY. \^ A női bérmunkások egészségügye. Irta: dr. Pach Henrik. Köztudomású, hogy a munkásvédelemnek felkarolására az államhatalmakat nem annyira emberbaráti, mint inkább rideg harcképességi tekintetek késztették. Németországban pl. már 1828-ban sürgette v. Horn altábornagy, hogy a Rajna vidékén ipari foglalkoztatásuk miatt időelőtti katonai szolgálatra képtelen ifjúkori munkásokat az állam vegye hathatós védelme alá.1) Szükséges, hogy az állami munkásvédelem eme eredőjét szem előtt tartsuk mindig, mert különben érthetetlennek tűnhetnék mindvégig, hogy az állami munkásvédelem előbb mindenhol a férfi-, csak azután — jóval később — a női munkások védelmére is törekszik. . . Nálunk, hol a munkásvédelem korszerű fejlesztése még mindig hihetetlen akadályokba ütközik, — eltekintve az 1884 : XVII. t.-c. 116. §. 3-ik bekezdésében foglalt ama rendelkezéstől, hogy *a nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesítése alól a szerződés megszűnése nélkül felmentvék« — semmi nyoma nincsen még azon védelemnek, melyre a női munkások már azért is fokozottabb mérvben szorulnak, mivel szervezetük veleszületett ellentállóképessége a férfiakénál jóval kisebb és mivel ő reájuk, éppen azon időben, amidőn az ipari termelésben résztvesznek, ezenfelül még az anyaság súlyos feladata is hárul. Már ez okból is alkalomszerűnek tartjuk, hogy az alábbiakban az ipari munkával kapcsolatos egészségellenes kockázatokat és veszedelmeket — amennyiben a női munkásokat fenyegetik — összefoglaljuk és a női bérmunkásokra minél előbb kiterjesztendő védelem szükségességét kimutassuk. A mindennapi tapasztalat igazolja, hogy nálunk sokféle okból aggasztóan terjed a nők ipari foglalkoztatása. A nagy munkáshiányon és a női munkaerő közismeretes olcsóságán kivül még a pauperizmus is készteti a nőket arra, hogy az élet fentartásához szükséges eszközöket munkába való állás útján teremtsék elő. Ezen általánosan ismert társadalmi okoknak tudandó be, hogy nálunk még az oly iparágakban is alkalmazzák a nőket, amelyekben arról semmi szó sem lehet, hogy őket »csak« pótolhatatlan kézbeli ügyességük miatt előnyben részesítik a férfimunkások felett. Az 1906. évi október hó 1-én gyűjtött statisztikai adatok2), bár azok jelenleg már a valóságot alig fedezhetnék, minden hosszadalmas leírásnál meggyőzőbben igazolják azt, hogy a női munkásaink ipari foglalkoztatásának egyelőre sem egészségügyi, sem fajfentartási tekintetek nálunk nem szabnak határt. Ezen adatok szerint ugyanis alkalmazásban volt a Az ezen iparban Nőmunkások alkalmazott összes munkások °/o-a I. vas- és fémiparban - 3.070 6'7 II. gépgyártásnál 1.662 3"3 III. kő-, föld- üveg-gyártásnál 8.910 20'6 IV. fa- és csontiparnál — 4.699 12 4 V. bőr-, sörte- és tolliparnál 1.796 26*3 VI. fonó- és szövőiparnál - 18.348 6/ 0 VII. ruházati iparnál — 3.142 44A VIII. papiros-iparnál - 3.034 43'0 IX. élelmezési iparnál 23.820 44'1 X. vegyészeti * — 2.588 15 2 XI. sokszorosító » 3-272 30-3 összesen 74.341 239 ») L. Poellath: »Der Arbeiterschutz.< 8) A magyar szent korona országai gyáriparának üzemi és munkásstatisztikája az 1906. évről. Kiadja a kereskedelmi m. kir. miniszter. Budapest, 1910. Athenaeum.