Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Munkásbiztosífás külföldön. 2. [r.]

90 Munkásügyi Szemle tartózkodó üdülő tagok segélyezése tárgyában az a minisztérium véleménye, hogy ily tagok csak akkor segélyezhetők, ha tényleg keresetképtelenek. A miniszter egyszersmind figyelmeztette a pénztárt, hogy a törvényes minimumon túlmenő segélyezések a tartalékalap terhére nem nyújthatók, hanem ajánlatos, hogy ily segélyezések céljaira önkéntes járulékokból külön alap létesíttessék. A francia aggkori biztosításra nézve Guesde a kamara ülésén sürgős indítványt terjesztett be, hogy a kamara helyezze hatályon kívül az aggkori biztosítási törvénynek azt a rendelkezését, mely a munkásra járulékfizetést állapít meg. Az ilykepen előálló hiányt a 100.000 franknál nagyobb örökségek fokozottabb megadóztatásával pótolja. A kamara az indítvány sürgősségét — Briand miniszterelnök a bizalmi kérdést vetvén fel — elvetette. Kötelező betegség és rokkantság esetére való biztosítás Angliában. Angliában mindeddig nincs kötelező biztosítás betegség esetére. A Times most azt adja hirül, hogy Lloyd George miniszter egy erre vonatkozó javaslatot készül a parlament elé terjeszteni. A javaslat szerint a betegség és rokkantság esetére való kötelező biztosítás kiterjedne mindazokra a munkásokra, kiknek évi jövedelme a 160 fontot (3.840 kor.) el nem éri- A biztosítás legkisebb összege heti 5 schill. (6 kor.). Ezen összegig az állam garanciát vállal a biztosítottakkal szemben. A biztosítás a 16. életévtől a 70. életévig terjed. A 70. évtől kezdve az állami aggkori járadék élvezete kezdődik. A betegség és rokkantbiztosítási járulékoknak — a javaslat szerint — a felét fizetnék a biztosított munkások, egy negyedét a munkaadók, egynegyedét pedig az állam. A munkaadók ügy a saját járulékaikat, mint a munkásoktól levont összegeket nem közvetlenül a biztosító intézetnek fizetnék, hanem állami pénztárakba, amely azokat az illetékes intézetekhez juttatná. A javaslat szerint azftk a munkások, akik valamely elismert biztosító pénztárnak (szakszervezet) már tagjai, továbbra is maguk fizethetik járulékaikat, a munkaadók azonban az ily alkalmazottak után is befizetik a rájuk eső hányadot. A központi igazgatásra egy, a munkaadók, a pénztárak és a kormány képviselőiből alakított központi igazgató-tanácsot szervez a javaslat, mely az összes felmerülő kérdésekben határozna. Munkásbiztosítás Szerbiában. A mult nyáron szentesített új szerb ipartörvény, melyről lapunk más helyén is irunk, a munkásbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket is magában foglalja. Az új törvény szerint a betegség és balesej esetére való biztosítás kötelező az összes ipari munkásokra, ezenkívül aggkori, rokkant-, özvegy- és árva-biztosítás is létesíttetik nem kötelező alapon, mely biztosítási ágak azonban szintén kötelezővé tehetők, ha armunkások többsége kívánja. A betegség esetére biztosítottak orvosi kezelésre, kórházi ápolásra s táppénzre tarthatnak igényt. A táppénz nem lehet kevesebb, mint a napibér fele. Gyermekágyas nők lebetegedésük előtt és után 6—6 hétig betegeknek tekintendők. A balesetre biztosítottaknak gyógykezelésre és ideiglenes vagy állandó járadékra van igényük a sérülés, illetve munkaképesség-csökkenés fokának megfelelő arányában, teljes munkaképtelenség esetén a teljes napibér erejéig jár kártérítés. A sérült halála esetén az özvegynek és árváknak járadék jár, még pedig az özvegynek 30%-a, a gyermekeknek 5°/o-a annak az összegnek, amelyre az elhalt jogosult lett volna. Ha a gyermekek teljesen árvák, akkor a legidősebb 20%-át, a többiek a negyedikig 10%-át, az ötödik és azonfelüliek 5%-át kapják annak az összegnek, melyre az elhunyt lett volna jogosult. Az özvegy- és árvabiztosítás ugyanezen segélyeket nyújtja. A balesetbiztosítás költségeit teljesen a munkaadók fedezik, a többi biztosítási ágakét felerészben a munkaadók, felerészben a biztosítottak. Az állam évi 100.000 dénárral járul a biztosítási költségekhez. A biztosítási teendőket helyi szervek látják el, melyek egy országos szövetséget alkotnak. A társládák és vállalati pénztárak szintén beléphetnek az országos szövetségbe, ha annak szabályait magukra kötelezőnek elismerik, különben csak mint magánsegélyző-egyesületek folytathatják működésüket. A helyi szervek és az országos szövetség igazgatásában a munkáltatók és biztosítottak egyenlő arányban vesznek részt. A törvény ezenkívül még gondoskodik egy külön pénztár szervezéséről, elszegényedett s munkaképtelenné vált kereskedők, iparos- és kereskedő-segédek segélyezésére. Ez a pénztár az eddig is hasonló célokat szolgált alapokból, valamint a feloszlott s újra nem alakult ipartestületek vagyonából, valamint állami hozzájárulásból s rendes alapszabályszerű járulékokból nyeri dotációját. A betegsegélyző pénztárakba szintén felvehetők önálló iparosok s egyéb biztosításra nem kötelezett egyének is, kiknek évi jövedelme a 2000 dénárt meg nem haladja.