Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Törvényjavaslat a nők éjjeli munkájának az eltiltásról

74 Munkásügyi Szemle gyufagyártás csupán más irányba íereltetett; abba az irányba, amelyet egyes előrehaladott államok annak már előre kijelöltek. A nők éjjeli munkájának az eltiltása szintén törvénybe volt már iktatva 1906-ban több államban. A Németbirodalomban, Ausztriában, Svájcban, Dániában, Portugáliában, Finnországban, Oroszországban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és számos Európán kivüli országban már ekkor érvényben volt ez a tilalom; természetes azonban, hogy igen különböző terjedelemben. Részint csak a fiatal korú munkásnőkre, részint pedig csupán egyes iparágakra terjedt ki és az összes államok számos kivételt ismertek alóla. Mindenekelőtt az előre nem látott és erőhatalom folytán bekövetkező üzemi zavarok esetére voltak kivételek megállapítva; számos ország törvényhozása kivételt engedett a gyors romiásnak kitett anyagok feldolgozásánál, főkép a halak és növényi anyagok konzerválásával foglalkozó iparágaknál. Ezenkívül az évszaki jelleggel biró iparágak tekintetében is számos kivétel érvényesült épúgy, mint egyéb egységes indokokra vissza sem vezethető esetekben, minők példának okáért az egyes iparágakban az előre nem látott munkafelhalmozódás, továbbá bizonyos segédmunkák végzése, melyek a férfimunkások nappali munkájának idejekorán való megkezdését vannak hivatva lehetővé tenni stb. stb. Kezdettől fogva kétségtelennek látszott, hogy ezeket a kivételeket feltétlenül mellőzni, és a tervbevett tilalmat általánosítani nem lesz lehetséges. Másrészről a Nemzetközi Munkásügyi Hivatal abban az emlékiratban, melyben a kötendő egyezmények részére az anyagot bocsátotta rendelkezésre, igen helyesen kifejezést adoíí annak, hogy az esetben, ha az alkotandó tilalmat az egyes államok saját területükön hatályosan akarják életbe léptetni és ez által egy nemzetközi egyezményhez csatlakozni, a kivételeket mégis olyképp kell megszabni, hogy azok ne tegyék magái a szabályt teljesen illuzóriussá és ne akadályozzák meg az egyezmény hatályos ellenőrzéséi. Már akkor megállapíthatta a Nemzetközi Munkásügyi Hivatal, hogy az egyes államokban lévő rendelkezések e tekintetben igen sok kívánnivalót hagynak. Természetesen egyéb nehézségek is voltak. Mindenekelőtt abban a tekintetben kellett állást foglalni, hogy mily ipartelepekre terjedjen ki a tilalom. Ez irányban is a nemzeti törvényhozások a legnagyobb tarkaságot tüntették fel. Voltak államok, melyekben a nők kötelező éjjeli pihenője már a két munkást is foglalkoztató üzemekre is vonatkozott bizonyos iparágakban, míg mások csak sokkal magasabb munkáslétszám mellett vonták tilalom alá az üzemeket. Hosszabb megfontolás után a legalább 10 munkást (férfi- és nőmunkást) foglalkoztató üzemekre vonatkozólag hozalott javaslatba a tilalom. Az éjjeli pihenő tartamát illetőleg a Nemzetközi Munkásügyi Hivatal tizenkét órát javasolt, mely alól bizonyos iparágakra vonatkozólag és az átmeneti időben egyáltalában kivételt javasolt megállapítani oly módon, hogy az éjjeli szünet 10 órára legyen leszállítható. Az 1906 ban a Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesülete első kezdeményezésekápen megállapított egyezményben a,kezdet óvatosságával jártak el a nők éjjeli munkájának az eltiltásánál. És ezért sajnos, még azoknak az óhajtásoknak sem sikerült teljesen érvényt szerezni, amelyeket a Nemzetközi Munkásügyi Hivatal követendőknek jelzett. Mindenekelőtt magának az éjjeli pihenőnek a tartamát maga az egyezmény egy órával rövidebben, nem 12, hanem 11 órában szabja meg, amihez azonban igen helyesen hozzáteszi, hogy ennek a pihenőnek esti 10 óra és reggel 5 óra közé kell esnie. Még kevésbbé sikerült a tilalom alól engedendő kivételek tekintetében az említett emlékiratban foglalt és már is elég mérsékelt álláspontot jelző óhajoknak teljesen keresztülhatolni. Két kivételt, a tilalom alól eleve el kellett ismerni és azokra vonatkozólag elvileg, nehéz volt kifogást emelni; annál szükségesebb lett volna azonban azoknak az alkalmazhatóságát minél gondosabban körülírni. E