Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Szaktanácskozás Ausztriában a gépkocsivezetők munkaviszonyának törvényes rendezéséről

Munkásügyi Szemle 75 A német törvény »az üzemnél előforduló balesetek* kifejezéseket a magyar törvény e szava helyettesíti »üzemi«. Világos, hogy mindkét törvény az üzemmel összefüggésben történt balesetek kártalanítását célozza. A kártalanítási igényt elbíráló forumok döntik el, mely balesetek tekinthetők az üzemmel összefüggésben történteknek. Az üzemi baleset fogalmának a fenti ítéletben foglalt magyarázata a magyar törvény alapján megállhat. Mikor nem állandó járadékról foly a jogvita, a határozat hozatalára illetékes kerületi munkásbiztosító pénztárnak és az ennek határozatát feíülbiráló bíróságnak döntéseiben pusztán csak a per tárgyára, tehát a nem állandó járadékra kell szorítkozniok és az állandó járadékra való igény megállapításába, vagy elutasításába nem bocsátkozhatnak. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1909 július 1-én kelt 110/4. számú ítélete. ítélet: A hivatal az I. fokú ítéletet a z. kerületi munkásbiztosító pénztár 1909 február 11-én 39. sz. alatt kelt határozatával együtt részben megváltoztatja és megállapítja, hogy K. M.-nak sem ideiglenes, sem időleges járadékra jogigénye nincsen. Egyúttal elrendeli az iratoknak az állandó járadék tárgyában való határozat céljából az országos munkásbetegsegélyő és balesetbiztosító pénztárhoz leendő áttételét. Megokolás: Az első bírósági ítélet indokolásában helyesen és tüzetesen kifejtett tényállásból kitűnőleg K. M-t oly üzemi baleset érte, melynek a testi épségre való befolyása állandó és örökös marad, s a jövőben változás alá nem esik. Kiviláglik ebből a tényállásból az is, hogy a sérült igénylő további gyógykezelésre nem szorul s az a hatás, melyet a kérdéses baleset következménye a munkaképességre gyakorol, ez idő szerint véglegesen megállapítható. Ily körülmények között nyilvánvaló, hogy időleges vagy ideiglenes baleseti járadék megállapításának az 1907 : XIX. t.-cikk 88. §-ában s az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alapszabályainak 87. §-ában megállapított feltételei nincsenek meg. A z.-i kerületi munkásbiztosító pénztárnak 1909 február 11-én 38. sz. alatt kelt határozata, melynek lényege abban a kijelentésben foglaltatik, hogy >K. M. sérült részére járadékmegállapításnak helye nincs«, annyiban helyes tehát, amennyiben az az időleges és ideiglenes járadék kérdésében való állásfoglalást fejezi ki. Helyfelen azonban az idézett határozat, amennyiben megszorító jelző nélkül általában »járadék«-ról szól s így állandó járadékra is vonatkoztatható. Helytelen azért, mert a törvény 88. §-ának s az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alapszabályai 87. és 88. §-ainak értelmében az állandó járadék tárgyában való határozathozatal az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár hatáskörébe tartozik s attól a döntési jogát annak helyiszerve s az ennek határozatát felülbíráló bíróság el nem vonhatják még akkor sem, ha ezek az időleges vagy ideiglenes járadékra támasztott igényt esetleg oly feltétel hiányának okából utasítják el, amely föltétel nélkül az állandó járadékra való jog sem volna megállapítható. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak, valamint az ennek határozatát felülbírálni hivatott bíróságnak hatásköre ugyanis csak akkor marad fenn épségben, ha ezek az állandó igény tárgyában való döntésnél ezen igény összes létfeltételeit belátásuk szerint szabadon, vagyis a kerületi munkásbiztosító pénztárnak és az ennek határozatát felülbíráló bíróságoknak állásfoglalásától függetlenül mérlegelhetik. A fentebb idézett jogforrások mellett ez az indok is arra utal, hogy akkor, amikor nem állandó járadékról foly a jogvita, a határozat hozatalára illetékes kerületi munkásbiztosító pénztárnak s az ennek határozatát felülbíráló bíróságnak döntésükben pusztán csak a per tárgyára, tehát a nem állandó járadékra kell szorítkozniok s az állandó járadékra való igény vitatásába s megállapításába, vagy elutasításába bele nem bocsátkozhatnak. Az első bírósági ítélet is téves tehát annyiban, amennyiben szövege szerint »K. M.-nak baleseti kártalanítási igényét megállapítja,« és pedig annál is inkább az, mert ez az idézett kijelentés az ítélet indokolásából kitűnőleg egyenesen az állandó járadékra: vagyis a jelenlegi eljárás keretéből kizárt jogtárgyra vonatkozik s az itéíet rendelkező részének további tartalma szerint az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár részére kifejezetten csak a baleseti járadék összegének meghatározására enged teret. Minthogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak