Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén

Mukkásügyi Szemle Csak a francia forradalom szociális, levegőtisztító vihara adott a tudománynak önérzetet, bátorságot, szabadságot ésönállóságot. Gyors egy-másutánban következett a XIX, században a természettudományok győzelme, a fizika, a chemia, az anatomia, a fiziologia fejlődége, a sejteknek, mint testünk és minden élő lény alapelemének felfedezése. Ezt csakhamar követte a technika fejlődése, mely azóta hatalmas gyors tempóban meghódította az egész föld felületét, úgy hogy ma ellenlábasaink, például az újzélandiak, közelebb esnek hozzánk, mint a szomszéd népek l00 év előtt. Lamarek és Darwin bebizonyították az állatok és növények egymás közötti törzsrokonságát és az embereknek a magasabb állatoktól való leszármazását. Végül a tudomány mindjobban kikutatja lelkünk organumát, agyunkat és bebizo-nyítja, hogy a pszichológia csak az agy életműködésének baloldala. A XIX. századot joggal nevezhetjük a tudomány századának és ha azt egy ember nevével akarjuk jellemegni, akker az nem lesz sem Napoleon, sem Bismarck, hanem Darwin. Mert a XIX. századnak semmiféle egyénisége nem befolyásolja annyira gondolkodásunkat és annak következményeit, mint Darwin. Ezt eleinte nem vették észre és Darwint gunyolták és gyalázták, de ma mind jobban megismerjük tanainak fontosságát és igazságát, ha nem is fogadjuk el azoknak minden részletét. Természetesen ő sem talált meg mindent, de tanainak alapja, az evolució megismerésének diadala teljesen uralja gondolkodásunkat és érzésünket és felfogásunkban minduntalan visszatér. Joggal lehet tehát mondani, hegy semmi sem vitte annyira előbbre és magasabbra világ- és életfelfogásunkat, mint Darwin tanainak következményei. De mindennek a világon vannak árnyoldalai is, A technika és az ipar őrült gyorsaságú fejlődése magával hozta a népek óriási anyagi fellendülését és ezáltal nagy mértékben elősegítette a mammen, a fényűzés, az önző élvhajhászás kultuszát. Ezt nem lehet eltagadni. Majdnem odáig jutottunk, hogy az evolúció és a technikai haladás alapján nagyon is megfeledkeztünk azoknak anyjárel, a tudományról. És ez mindenekelőtt arra birt bennünket, hogy egyéni értékünket, az egyes egyéniségek bölcseségét túlbecsüljük. Mint már említettük, elismerjük, hogy az agy az emberi lélek organuma, még pedig nemcsak a gondolkodás és megfontolás, hanem az érzég és akarat organuma is. Tudvalevőleg nem annyira az ész és tudomány haladása képesíti az egyént nagy tettekre, mint inkább agyunk hajtóereje, az emberekben lakozó érzégek. Még a nagyen értelmes ember sem képes sokat elérni, ha nem rendelkezik egyúttal kitartás felett, ha nincsenek egyúttal nemes ethikai érzései, melyek őt arra indítják, hogy értelmességtf érvényesítse. Érzés és akarat épúgy tulajdonságai az agy műkedésének, mint a gondolkodás és megfontolás. Vannak emberek, kik kétségbe vonják, hogy léteznek interieris fajok is. Ezzel szemben mit látunk a valóságban? Néhány évszázad óta az angolok és más népek azon fáradoznak, hogy a négereket és más vad népeket missziók és más eszközökkel velünk egyenértékű emberekké tegyék. És végül be kellett ismerniök, hogy bár a négerek is bizonyára fejlődőképesek és mindenféle dolgot elsajátíthatnak maguknak, de agyuk mégis interioris marad és hogy óriási ritkaság számba megy közöttük egy--egy zaeniális vonásnak a felfedezése. Mindezén tanítások nem voltak képesek bennük kiváló