Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén

60 Munkásügyi Szemle önálló impulzusokat létesíteni. És ezzel szemben milyen fényes szemlélőoktatást nyújtanak nekünk 30 év óta a japánok. Azelőtt csak azt tudtuk róluk, hogy elzárva élnek és hogy van saját kultúrájuk. Tudtuk, hogy egész derék emberek, de mindamellett barbároknak tartottuk őket. Midőn 30—40 év előtt láttuk, hogy a japánok európai, öldöklő szerszámokat vásárolnak és tudományos dolgokkal törődnek, embereiket tanulmányútra Európába küldik, egyetemeikre európai professzorokat hivnak meg, azt lehetett hallani: a japánok nagyon jó tanítványok, szorgalmasan tanulnak, de mégis csak utánozni tudnak, saját eszméik nincsenek. Ha ezzel szemben a renaissance korszakát szemléljük, akkor azt látjuk, hogy a XVI. században is csak utánozták a görögöket és rómaiakat. Racine és Corneille mást nem tettek, mint Sophoklest és Euripidest franciára fordították. Tehát mi is imitátorok voltunk. És az orosz-japán háború után nagy ijedezéssel látta Európa, hogy a japánok nemcsak utánozni, hanem javítani is tudnak, hogy nemcsak le tudják győzni háborúban az oroszokat, hanem sok tekintetben különbek, mint mi vagyunk. Hogy volna az lehetséges, ha az összes emberi agyak egyenlők volnának ? A négereket évszázadok alatt nem tudtuk magasabb színvonalra emelni, míg a japánok 30 év alatt átvették egész kultúránkat, sőt azt némely tekintetben túl is szárnyalták. Ebből csak az következhetík, hogy a japánok agya sokkal különb, mint a négereké, és hogy legalább is olyan, mint a mienk. A chinaiak agya éppen olyan, és véleményem szerint ezek 30—40 év múlva épp olyan messzire lesznek, mint ma a japánok. A fajok és azok agyai tehát különböző fejlődési fokon vannak. Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy Sophokles és Aristoteles munkája teljesen egyenértékű bármely modern nagyság munkájával és hogy ha fel tudnók eleveníteni a régi görögök és rómaiak gyermekeit, ezek épp oly derék tanítványaink volnának, mint saját gyermekeink, vagy mint a japánok és chinaiak. A tudomány sejtetni engedi, hogy agyunk fejlődése az utolsó kétezer évben nem nagyon haladt előre. De ha ez így van, honnét jön az, hogy a mai kultúrnépek annyival többet tudnak, mint kétezer évvel ezelőtt. Talán agyunk a gyakorlat folytán annyira javult, hogy ma többet és derekabbat tudunk végezni, mint a régiek ? Van sok ember, aki ezt hiszi, de ez végzetes tévedés. Azt is szokták hangoztatni, hogy néhány generáció múlva a nőknek épp oly agyuk lesz, mint a férfiaknak. Ugyanazon végzetes tévedés. Én nem tartom a nőket velünk férfiakkal szemben semmiféle tekin. tétben inferiorisoknak, de hogy a nő agyának más tulajdonságai vannak mint a férfi agyának, az bizonyos a mint bizonyos hogy egy asszonybó száz év múlva sem lesz férfi, vagy megfordítva. Agyunk a rómaiak és görögök ideje óta nem haladt fejlődésben. A különbség csak abban áll, hogy nekünk rendelkezésünkre áll elődeinknek kész, kijegecesedett szellemi munkája a különféle encyklopádiák alakjában. A könyvekben, kéziratokban, emlékekben, muzeumokban található kijegecesedett lélek rendelkezésünkre áll és lehetővé teszi, hogy a mai gyermek sokkal kényelmesebben sajátíthatja el a tudománynak tömegét, mint a rómaiak és görögök tehették. Ők mint autodidakták sokkal nehezebben alkothattak, míg nekünk az összes elmúlt századok gondolatai a nagy encyklo-