Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Osztrák törvényjavaslat a szociális biztosításról

Munkásügyi Szemle 27 valamely biztosításra kötelezett foglalkozásban kellett állania. Ha a gyermekágyas az utolsó kilenc hónapban több üzemben dolgozott, akkor a segélynyújtásra kötelezett pénztárnak joga van arra, hogy a többi betegsegélyző pénztártól a gyermekágy-segélyhez megfelelő' hozzájárulást követeljen. A betegség esetére való biztosításra a járulékok kétharmadrészben a munkást és egyharmadrészben a munkaadót terhelik úgy, mint jelenleg. A betegsegélyző pénztárak közös célok elérése érdekében szövetségekké alakulhatnak. A kerületi betegsegélyző pénztáraknak eddigi kényszerszövetségei feloszlanak. Az igényüket kimerített tagoknak segélyezésére külön segélyalapok létesíthetők. A tartalékalap legalább is az utolsó három évben előfordult kiadások egyszeres évi átlagának összegében gyűjtendő. A balesetbiztosítás terén nem lesz sok változás. Az építőipari üzemeknél jelenleg csak ama munkások vonatnak a biztosítás körébe, akik az építkezés színhelyén foglalkoznak, a javaslat kilátásba helyezi, hogy a mellékiparágak is, mint például asztalosok, bádogosok, ácsok, lakatosok stb. biztosításra kötelezettek még azon esetre is, ha nem az építkezés színhelyén, hanem a műhelyben dolgoznak. A balesetbiztosítási járulékot egészen a munkaadó fizeti (jelenleg ezen járuléknak 90°/°-át a munkaadó és 10°/o-át a munkás viseli). A baleseti járadék a táppénz nagysága szerint számítandó. Az évi teljes járadék az átlagos napi táppénznek háromszázszorosa. Ha tehát a napi táppénz az I. bérosztályban 40 fillér, akkor az évi járadék 120 koronára rug. Ezen számítás alapján a járadék egyes bérosztályokban a jelenleginél valamivel magasabb, másokban pedig valamivel alacsonyabb lesz. A részleges járadékok 12 fokra osztatnak, úgy, hogy a keresetképességnek valamely baleset által való csökkenése többé nem százalékos arány, hanem a tizenkettedek száma szerint fog számíttatni. A jövőben tehát nem úgy lesz, hogy: 81/2, 10, 15, vagy 100°/° munkaképesség-csökkenés, hanem: I, 2, 3, 4 stb. tizenketted, üzemi baleseteknek tekintendők azon balesetek is, amelyek a vállalkozó megbízásából végzett házi munkák teljesítésénél fordulnak elő. Inasoknál, és gyakornokoknál ama bérosztály szolgál alapul, amelybe a teljes fizetésű munkaerők soroztainak, azonban legfeljebb a Ill/b. bérosztályig. Teljes gyámoltalanság esetén a teljes járadék másfélszerese adható. A balesetbiztosító intézetek eddigi körülbelül 70 millió koronára felszaporodott deficitjének a fedezése függőben marad. A jövőre nézve pedig a deficitnek minden néven nevezendő szaporodása a tőkefedezeti eljárásnak szigorú keresztülvitele útján előztessék meg. Legfontosabb intézkedése a törvényjavaslatnak a rokkant- és aggkori biztosítás keresztülvitele. Ez az új biztosítási ág a javaslat szerint 9,800.000 személynek válik javára, akik közül 5,300.000 a mező- és erdőgazdaságban foglalkozik. 2,700.000 önálló kereseti foglalkozást űz és ezek csak az aggkori biztosításnak vannak alávetve. Rokkantnak az tekintendő, aki kora, vagy betegsége következtében nem képes annak egyharmadát sem megkeresni, amit testileg és szellemileg egészséges, hasonló foglalkozású személyek hasonló képzettség mellett ugyanazon vidéken munka által megkeresnek. A rokkantsági járadékra való igény 200 heti járulék befizetése által szerezhető meg. Az aggkori járadékot minden biztosított megszerzi, aki elérte a 65-ik életévét; a várakozási idő nagysága 30 év. Az önálló foglalkozást űző személyeknek csak 200 héten át teljesített járulékfizetést kell kimutatniok. A rokkantsági járadék törzsjáradék-részletből és növekedő járadékrészletből áll. A törzsjáradék ötszörösét teszi az átlag évenként fizetett járuléknak, hozzáadva az állam által minden folyó járadékhoz nyújtott 90 korona pótlékot. A nem önálló kereseti foglalkozást űző személyek járulékának fele a munkaadót, másik fele pedig a munkást terheli. A járulék