Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezmény

12 Munkásügpi Szemle amely szerint a járadék viszonos eljárás esetében a hazájába visszatérő külföldi honosnak kifizetendő, az igényjogosult külföldi hozzátartozókra pedig a 77. §-ban. Ez a § különbséget tesz a külföldi honosok oly hozzátartozói között, akik a baleset idejében állandóan külföldön tartózkodnak és azok között, akik csak a baleset megtörténte után távoznak állandó tartózkodásra külföldre. Az első esetben ismét a viszonosság föltétele mellett a kártalanítási igényt általában fenntartja a törvény, míg a második esetben az évi járadék háromszorosát tevő végkielégítést állapít meg számukra, megjegyezvén, hogy a járadékigény tekintetében egyébként szintén a viszonosság föltétele az irányadó. A törvény most ismertetett különleges rendelkezéseiből is erősen kidomborodik, hogy azok a külföldiek, kiknek, hazájában a balesetbiztosítás törvényesen szabályozva van, csakis »hasonló elbánás«, »viszonos eljárás« esetében támaszthatnak az 1907 : XIX. t.-c. alapján kártérítési igényt. A külföldiek szempontjából tehát elsőrendű fontossággal bírt annak a megállapítása, hogy mi értendő a hasonló elbánás és viszonos eljárás alatt. Elégséges-e az illető állam törvénye alapján tényleg tanúsított hasonló elbánás, vagy ezt még nemzetközi egyezmény útján is biztosítani kell-e, esetleg oly alapon, hogy a két állam anyagilag is egyenlő, azonos jogokat nyújtson kölcsönösen egymás alattvalóinak.1) Az olasz kir. kormány volt az első az érdekelt külállamok kormányai közül, amely ezeket a kérdéseket a kétségtelenül legvilágosabb és legcélszerűbb módon, nemzetközi egyezmény létesítése által oldotta meg. Az olasz és magyar kormány megbízottai szükséges előzetes írásbeli tárgyalások alapján az 1909. évi szeptember hó elején Budapesten megállapították az egyezmény szövegét, szeptember hóban Rómában alá is Írták ezt az egyezményt, amelyet aztán az olasz kormány nemrégiben hivatalosan közzé is tett. Most még csak a törvényhozás által való becikkelyezés van hátra. Az egyezmény a magyar törvény imént ismertetett sajátos rendelkezései folytán némileg eltér az ilyen egyezmények szokásos alakjától, amennyiben nemcsak azt biztosítja, hogy a magyar honosok Olaszországban az olasz állampolgárokkal és viszont az olasz honosok Magyarországon a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesíttetnek a kötelező balesetbiztosítás szempontjából, hanem I. cikkében még egyéb különleges rendelkezéseket is tartalmaz. Nevezetesen megállapítja a kártalanításra való igényjogosulíságot oly hozzátartozók részére is, akik a baleset idejében nem tartózkodtak a két állam közül annak a területén, amelyben a baleset történt, valamint akkor is, ha egyáltalában sohasem tartózkodtak az illető állam területén, vagy ha tartózkodtak ugyan, de onnan azután állandó tartózkodásra külföldre távoznak. Végül megállapítja ez a cikk még azt is, hogy kártalanítást nyernek azok a rokkantak is, akik a baleset után állandó tartózkodásra hazájukba térnek vissza. Ez az I. cikk tartalmazza az egyezmény összes elvi természetű rendelkezéseit. Az előbb is említett eltérések, illetőleg a külföldre távozókra és külföldön élőkre vonatkozó részletesebb megállapodások a magyar törvény 76. és 95. §-nak előbb ismertetett rendelkezései folytán váltak, ha nem is föltétlenül szükségessé, de mégis kívánatossá, mert elejét veszik a netán támasztható vitáknak is, ámbár ezeknek az eldöntése a törvény 77. §-ára és 95. §-ának 3. pontjára való tekintettel alig lehet kétséges. Az olasz törvény, amely az olasz honosok és külföldiek között nem tesz különbséget, eltérést nem tett volna szükségessé. ') A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal mint felügyeleti hatóság eleinte azt az álláspontot foglalta el és érvényesítette is az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárral szemben, hogy külföldi honosnak csak akkor adható kártérítés, ha a hasonló elbánás a két állam között egyezmény által szabályoztatott. Ezzel szemben azonban a hivatal bírói osztálya egy osztrák honos kártérítési pöre alkalmából hozott elvi határozatában kimondotta, hogy a kártérítési igény az 1907: XIX. t.-c. alapján akkor is fennáll, ha az illető külföldi állam külön egyezmény nélkül ugyan, de balesetbiztosítási törvénye alapján tényleg saját alattvalóival egyenlő elbánásban részesíti az ott alkalmazott magyar honosokat.