Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezmény

Munkásügyi Szemle 13 Az elvi rendelkezések, ramint fölsorolásukból látható, nóvumot alig tartalmaznak, mert lényegileg csak megismétlik a törvénynek a külföldiekre vonatkozó rendelkezéseit, természetesen a viszonosságnak megállapítása és kiemelése mellett. Némileg nóvum jellegével bir az a rendelkezés, amely azokra a hozzátartozókra vonatkozik, akik sohasem tartózkodtak a baleset színhelyét magában foglaló állam területén, mert ezekről a magyar törvény kifejezetten külön nem rendelkezik, azonban tulajdonképen ez sem az, mert ezek is a hozzátartozóknak abba a kategóriájába sorozandók, akik a baleset idején állandóan külföldön tartózkodnak és akikről a törvény 77. §-a szól. Abból a körülményből azonban, hogy az egyezmény elvi tekintetben nóvumot nem állapít meg és a külföldiek igényjogosultságának megállapítása végett az 1907 : XIX. t.-c. szerint elég a tényleges viszonosság, egyezmény nélkül is, nem volna helyes azt következtetni, hogy az ilyen egyezmények fölöslegesek, mert az egyezmények súlypontját nem is annyira az elvi részben, mint inkább a helyes és célszerű végrehajtást, megfelelő ellenőrzést biztosító részekben kell keresni. Azt ugyanis, hogy valamely állam balesetbiztosítási törvényének anyagi jogi rendelkezéseit épen a külföldi alkalmazottak javára megváltoztassa az ilyen egyezmény folytán, alig lehet föltételezni, a hasonló elbánás esetén azonban az illető balesetbiztosító pénztárak jogos érdekeinek megvédése végett mellőzhetetlen és elengedhetetlen föltétel az, hogy a pénztár a másik állam és annak hatóságai részéről megfelelő támogatásban részesüljön a baleseti kártalanításnak külföldön való nyújtása és a külföldön tartózkodó igényjogosultak ellenőrzése alkalmával. Hasonlóképen igen nagy fontossággal bir az is, hogy az illető külföldinek konzulátusa is megfelelő jogvédelmet nyújthasson. Az itt tárgyalt egyezmény erre vonatkozó rendelkezései is kellően megvilágítják és bizonyítják ezt a tételt. A diplomáciai jogvédelem lehetőségét a II. cikk biztosítja, amidőn elrendeli, hogy az üzemi baleset megvizsgálására hivatott hatóság köteles a vizsgálati jegyzőkönyv másolatát az illetékes konzuli hatósággal nyolc nap alatt közölni. A III. cikk a balesetbiztosító pénztárak érdekében szükséges ellenőrzést szolgálja, amidőn kimondja, hogy az illetékes hatóságok a másik állam konzulátusainak megkeresésére közreműködnek annak megállapításánál, hogy fennállanak-e azok a föltételek, amelyekhez a járadék élvezete kötve van. Ugyanezt a célt szolgálja a IV. cikk is azzal, hogy mindkét állam polgárait arra kötelezi, hogy az illető balesetbiztosító pénztár ellenőrzési szabályainak alávessék magukat. A külföldön fizetendő kártalanítások lebonyolítása szempontjából fontos pénzügyi elvet tartalmaz az V. cikk is, amely szerint az illetékes pénztár a másik államban fizetendő járadék fizetésére vonatkozó kötelezettségét a másik államban működő pénztárra átháríthatja abban az esetben, ha megfizeti ennek azt a tőkét, amely a befizetés napján és ennek a pénztárnak díjszabása szerint a kérdéses járadéknak megfelel. Fölhatalmazza azonkívül ez a cikk az érdekelt pénztárakat arra is, hogy a járadékoknak egymás helyett való fizetése és a pénzküldeményeknek postán való küldése tekintetében egymás között megállapodjanak.1 A VI. cikk az előbb említett díjszabások esetleges módosítása esetére a két állam polgárai részére az egyenlő elbánást továbbra is biztosítja. A VII. cikk névszerint megnevezi az érdekelt pénztárakat és pedi Olaszország részéről a »Cassa Nazionale italiana di previdenza per invaliditá e per la vecchiaia degli operai«, Magyarország részéről pedig budapesti és zágrábi »Országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár« személyében. ») A németországi balesetbiztosító szövetkezeteknek a Deutsche Bank ajánlotta fel szolgálatait e célra. A bank felelősség mellett vállalja, hogy a hazájukba visszatért olasz járadékosoknak olasz fizetési utalvány («Vaglia») utján kézbesíti a járadékot. Szerk.