Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A kórházak és a munkásbiztosító pénztár kölcsönös jogviszonya az 1907. évi XIX. t.-c. hatályba lépése után

126 Munkásügyi Szemle Ha összehasonlítjuk az 1898 : XXI. t.-c. 4. §-át és az 1907 : XIX. t.-c. vonatkozó 59. §-át, úgy azt látjuk, hogy az utóbbi három irányban tartalmaz ugyan amazzal ellenkező' rendelkezéseket, általában azonban amannak további alkalmazását még az addiginál is határozottabban kiemelt jogelv szerint kivánja fentartani. A három ellenkező', vagyis módosító rendelkezés a következő: Az 1898: XXI. t.-c. 4. §-a szerint a pénztár a be nem utalt tagnak ápolási költségét 30 napig, az 1907 : XIX. t.-c. 59. §. szerint négy hétig viseli; az előbbi szerint a pénztár a köz- vagy nyilvánossági jellegű kórháznak a »kórházi és gyógykezelési költségeket tartozik megtéríteni, akár beutalás esetén 20 hét tartamáig, akár be nem utalás esetén 30 nap tartamáig ; az utóbbi szerint a pénztár négy hét tartamára a legutolsó osztály szerint, azon túl »csupán a tag részére házi ápolás esetén járó táppénzt« fizeti a köz- vagy nyilvánossági jellegű kórháznak; végül az előbbi szerint a beutalt tag után 20 hét tartamáig, az utóbbi szerint^ pedig az alapszabályszerű segélyezés lejártának időpontjáig fizeti a pénztár a költséget. Ellenben az 1898 : XXI. t.-c. 4. §-ának első és második bekezdésében foglalt rendelkezéseknek egyébkénti érvényben maradását tartalmazza az 1907 : XIX. t.-c. 59. §. utolsó bekezdése, amidőn kimondja, hogy ha a tag oly köz-, illetve nyilvánossági jellegű kórházat vagy olyan magánkórházat, illetve gyógyintézetet vesz igénybe, melylyel az országos pénztár a tag gyógykezelésére és ápolására nézve előzetesen egyezséget nem kötött, az ebből származott költségek, beigazolt sürgős szükség eseteit kivéve, a pénztárt nem terhelik. Rá kell mutatnunk arra, hogy ez a §. a törvény javaslatának vonatkozó részében (60. §.) úgy hangzott, hogy »ha a tag más, mint a kerületi pénztár által kijelölt köz-, illetve nyilvánossági jellegű kórházat vagy olyan magánkórházat, illelve gyógyintézetet vesz igénybe, amelylyel az országos pénztár a tag gyógykezelésére és ápolására nézve előzetesen egyezséget nem kötött, az ebből származott költségek, beigazolt sürgős szükség eseteit kivéve, az országos pénztárt nem terhelik.« Ha figyelembe vesszük, hogy az eredeti szöveg módosítását a képviselőház munkásügyi bizottsága »stylaris szempontból« javasolta, de e nélkül is, magából az elfogadott törvényszövegből is, kétségtelen, hogy a tag, sürgős szükség esetén kivül, a pénztár terhére csak olyan köz- vagy nyilvánossági jellegű kórházat vehet igénybe, amelylyel a pénztár a tag gyógykezelésére és ápolására nézve előzetesen egyezséget kötött. (A magánkórházak és gyógyintézetek jogviszonyát, mint eddig teljesen vitán kívül állót, a következőkben nem érintjük.) Ha eltekintünk a javaslatnak előbb hivatkozott eredeti szövegétől, amely a munkásügyi bizottság üdvös működése folytán »stylaris szempontból* még nem volt elrontva és ha pusztán a végleges törvényszövegből indulunk ki, méltán felmerül az a kérdés, hogyan gondolhatott a törvény egyezségre egyrészt a pénztár, másrészt a köz- és nyilvánossági jellegű kórházak között, akkor, amidőn ezek a kórházak az 1876 : XIV. t.-c. 58. §-a értelmében minden jelentkező beteget, mig a fekhely nem hiányzik, befogadni kötelesek és az előbbiek napi ápolási díjait az 1898 : XXI. t.-c. 14. §. l. pontja, illetőleg az annak alapján kibocsátott 35.000/902. ?számú belügyministeri rendelet értelmében a belügyminister kötelezően állapítja meg, a nyilvánossági jellegűeknek ápolási díjai pedig a belügyministernek bejelentendők és állandó és általános jellegű tételeket képviselnek, ezen kivül pedig a pénztár által teljesítendő megtérítések mértékét az 1907 : XIX. t.-c. 59. §-ának első bekezdése különben is már megállapítja. Ez az ellenvetés is megerősíti álláspontunkat. Az 1907 : XIX. t.-c. 59. §-ának utolsó bekezdésében említett egyezség a pénztár és a köz-, illetve nyilvánossági jellegű kórház között a tag gyógykezelésére és ápolására nézve ugyanis semmi egyéb nem lehet, mint az, hogy a pénztár az illető tagot az illető kórházba beutalván, ezzel a vonat-